Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - III. A „nemzeti" akt / The "National" Nude - Ferenczy Mária: Xántus János / János Xántus

BORSOS JÓZSEF ÉVA LEÁNYA / Női PORTRÉ / Nő ALMÁVAL DAUGHTER OF EVE / PORTRAIT OF A WOMAN / WOMAN WITH APPLE 1850-ES ÉVEK Olaj, vászon; 95 x 73 cm Jelzés n. Felirat a hátoldalon a vakkereten: Schmidler Tanácsjegyző Úr szobája. 99. Női arckép Felirat a hátoldalon a vásznon: Bp. Székesfőváros Múzeuma 9032 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Itsz.: FK 99 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Aczél-Békefi-Farkas 2002. 295-296. kat. 31-32. (további irodalommal) 111-17 FERENCZY MÁRIA Xántus János Xántus János, jogász, természetkutató, diplomata, világutazó, etnográfus és műgyűjtő sok mindennel foglalkozott kalandos életében; természettudományi és néprajzi gyűjtései egyaránt nemzetközi jelentőségűek, tevékenységével megalapította a tárgyi néprajz tudományát. Csokonyán (Somogy megye) született 1825. október 5-én, görög eredetű családban (apja a Széchenyi család Somogy vármegyei birtokainak ügyésze volt). Jogot tanult, 1847-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1848-ban beállt a honvédseregbe, 1849 februárjában fogságba esett, besorozták az osztrák hadseredbe közlegénynek, de sikerült megszöknie. Először Londonba ment, majd 1852-ben áthajózott Amerikába. Volt a Pacific-vasutat tervező expedíció „térrajzolója", Pál württembergi herceg kísérője vadászkörútján, az amerikai hadsereg önkéntese (Véssey Lajos álnéven), később az Egyesült Államok mexikói konzulja, vezetett tengerkutató állomást, és volt hajóbiztosítási ügynök is. A bejárt hatalmas területeken, majd állomáshelyein megfigyelte és leírta a tájak természetrajzi, földrajzi és földtani sajátosságait, tanulmányozta az indián törzsek életmódját, és természettudományi gyűjtést folytatott a Smithsonian Institution számára. Már 1856-ban jelentős gyűjteményt küldött nemcsak a megbízója számára, hanem a Magyar Nemzeti Múzeum részére is. Családjának írt levelei kötetben, illetve folyóiratokban megjelentek. Közben 1861 végén itthon járt Magyarországon. Győrött, ahova családja időközben költözött, a szabadságharc hőseként ünnepelték; megtartotta akadémiai székfoglalóját (publikációi alapján már korábban levelező taggá választották), mivel azonban kenyérkereső foglalkozást nem talált, visszahajózott az Egyesült Államokba. 1864-ben tért haza végleg. Többféle próbálkozás után, 1866-ban igazgatója lett a pesti állatkertnek, amelynek létrehozásáért korábban sokat fáradozott. 1869-ben egy osztrák-magyar (fő célja szerint kereskedelmi) expedíció kötelékében, de a magyar tudományosság képviseletében indult el KeletÁzsia felé. Báró Eötvös József kultuszminisztertől kapta a megbízást és a pénzt a tudományos munkára, gyűjtésre, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Akadémia és az egyetem természetrajzi, népismei (azaz néprajzi) és könyvészeti gyűjteményeinek gyarapítására. Xántus következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy gyűjtése valóban a magyar közgyűjteményeket gyarapítsa, és ahhoz is, hogy saját elképzelései szerint alakítsa programját. Ezért Egyiptom, Ceylon (Sri Lanka) szigete, Szingapúr, Sziám (ma Thaiföld), Francia Indo-Kína (a mai Dél-Vietnam), Hongkong és kínai kikötővárosok meglátogatása után Japánban különvált az expedíciótól. Saját tudományos elképzelési alapján egyedül folytatta útját és gyűjtőmunkáját a Fülöp-szigeteken, majd a Holland Indiákon (a mai Indonézia területén): Jáván és Borneo szigetén. Minden állomásán nagy számban gyűjtött állatokat, növényeket, ásványokat - a gyűjtésben, csomagolásban, az anyag szállításra való előkészíISMERETLEN FESTŐ JUNO JUNO 19. sz. első fele Olaj, vászon; 95 x 79,5 cm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Itsz.: 87.44 T