Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - II. Venus Anatomica / Venus Anatomica - Horányi Ildikó: A női test az anatómiai ábrázolások tükrében / The Female Body in the Eight of Anatomical Representations

szerező vagy rendszeres anatómia (anatómia systematica), mely a nagyobb részek, egész szervrendszerek vázlatos ábrázolását hangsúlyozza (elsőként: Henry Gray: Anatomy Descriptive and Surgical, 1858.), a másik pedig az ún. tájanatómia (anatómia topographica), mely a test külső tagolódását veszi alapul: tájékokra osztja a testrészeket, s különösen a szervek egymáshoz való térbeli viszonyára figyel (a würzburgi Johannes Sobota és a bécsi Eduard Pernkof az úttörői). Ez utóbbi irányzathoz csatlakozott Braune is, kinek ábrái a korábbi, megszokott realitásra törekvő illusztrációkhoz képest egy másfajta szemléleti módot tükröznek. A terhes nő bemutatott alakjának már nincs sok köze az eddigi (akár ha csak torzóban is megjelent) hús-vér figurákhoz, inkább egy absztrakt festmény hatását kelti. Ez már egy teljesen absztrahált, minden sallangtól (például külső emberi vonások, hajfürtök, kézmozdulatok stb.) mentes tárgyiasult test, mely bár még mindig a szabályos ideálformát követi, de már az „embert" nem látjuk meg benne. H . I . 11-26 Id. Nékám Lajos (1868-1957) bőrgyógyász 1889-ben doktorált a pesti orvosi fakultáson, de már 1888-tól gyakornokként dolgozott a budapesti Közegészségtani Intézetben, majd 1890-től a Pertik Ottó által vezetett kórbonctani tanszéken kapott tanársegédi állást. A később híres professzorrá váló orvos közismert volt művészetpártoló tevékenységéről, sokáig az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat alelnöki tisztét is betöltötte. A kedvtelésből gyakran festegető professzor még egyetemi évei alatt készítette azt a kis akvarelljei, amely betekintést enged az orvosok és medikusok mindennapi életébe, a bonctermek világába. A jelenet minden bizonnyal egy törvényszéki boncolást ábrázol, erre utal a katonák jelenléte is a teremben. Mivel tudjuk, hogy Nékám az adott évben a Közegészségtani Intézetben gyakornokoskodott, a helyszín kapcsán is felmerülnek lehetőségek. A törvényszéki orvostant 1874-ben kapcsolták a közegészségtani tanszékhez, de a boncolásoknak helyet adó új épületet csak 1889-ben adták át számukra. 1886-tól a törvényszéki vizsgálatokat egyrészt a Rókus Kórház bonctermében, másrészt a Kerepesi úti temető halottasházában folytatták, az utóbbi helyen 1888-ban 55 hulla vizitációját végezték el. Mivel egyik helyiségről sem maradtak fenn korabeli fotográfiák, a berendezésből kiindulva ID. NÉKÁM LAJOS, BONCOLÁSI JELENET A SCENE OF DISSECTION 1888 Papír, tempera; 280 x 403 mm Jelezve j. 1.: Nékám Lajos 1 888. Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, ltsz.: 77.14.1 csak valószínűsíteni lehet, hogy jelen esetben a Rókus Kórházban zajló boncolással van dolgunk. A képen látható, piskóta alakú, vörös márvány boncasztal egy lábazat nélküli, Rókus Kórházból leselejtezett példányát a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum őrzi, az egyetemi bonctermekben ettől eltérő talapzatú és keretű asztalokat használtak. A korabeli fotográfiák alapján a kép néhány figurája felismerhető. A középpontban kék öltönyben az asztal fölé magasló alak Ajtai Kovách Sándor (1845-1917), aki 1883-1915 között a törvényszéki orvostan tanszékét vezette, a kék köpenyben boncoló orvos maga Nékám Lajos, a kép jobb szélén üldögélő figura pedig valószínűleg Belky János (1851-1892) igazságügyi orvostani szakértő, aki 1890-ig a hatósági boncolásokat felügyelte. A dokumentális igénnyel bemutatott jelenetbe drámaiságot hoz az a motívum, ahogy a két kórházszolga a durva faragású hordágyon egy szép, fiatal mezítelen nőt hoz épp be, s teszi le a boncasztal elé. A boncolásnál jelen lévő, egyenruhás személy a hölgy szeméremtestét takarja. A teremben lévők a megszokottság unalmával folytatják tovább tevékenységüket: beszélgetnek, olvasnak, szemlélődnek, a szép női test csak a nézőre gyakorol hatást. H . í .