Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model
vát, mint inkább „privatizált" 140 életnek az újonnan emelkedő középületek, köztük elsőként az Operaház díszítésének mitológiai aktjai adtak keretdíszítést. Ez körülhatárolta az új „belvárost", ahol a gazdagság és a reprezentáció mítosza kormányzott, és amelyen kívül a „gyárváros" folytatódott a maga kommunális értékeivel. Az egykori intendáns, Podmaniczky Frigyes visszaemlékezéseiben leírta a bécsi Ringen lévő udvari színház leégését követő óvintézkedéseket, ami újfajta rendteremtésre adott lehetőséget a Belvárosban. Ez hasonlóan zajlott le, mint Párizsban: „A főváros s rendőrség szövetkezése alapján létesült színházvizsgáló bizottság, általam titokban üdvözölve, kegyetlenül bánt el a régi idő ama maradványaival [...] Boldog voltam, mert most már tiszta, csinosan berendezett, biztos s kényelmes - ami pedig fődolog - kevés közönséget magába foglaló színházam volt." 141 Az új Budapest urbanisztikai átalakítása a társadalmi reform mechanizmusával állt kapcsolatban, hasonlóképpen, mint Párizs és az európai nagyvárosok átépítése, a forradalom alternatívájaként. 142 Lötz Olymposhoz festett aktjai a szépség, az erotika és gazdagság konkrét vágyát testesítették meg, 145 egyúttal a hivatalos művészet modern mítoszáról szóltak. A női akt a nagyváros ikonográfiájának része lett; Székely Bertalan egy 1880 körüli följegyzésében is úgy tartotta, hogy a gazdagság egy „minden nemű gazdag dolgok által körülvett nő által jeleztetik, ez szélesebb értelmű, mintha egy concret gazdag embert állítanánk oda, p. o. Rotschildot, mert ennek fasciculus halmazairól nem lehet olyan könynyen leolvasni, hogy azok pénzt képviselnek". 144 Az Olympos égi társaságának derűje - bár a női aktokhoz fűződő fikciók által az autonóm művészi magatartás képzetét keltette - valójában egy „udvari művész" alkotása volt. Az Operaház építési költségének, annak ellenére, hogy hangsúlyozottan magyar produktum volt, több mint a felét az uralkodó, I. Ferenc József fedezte, nem a városépítési alapból, hanem saját királyi udvari reprezentációjából. 14 " A mennyezetkép eszmei középpontjába - amely a kor értelmezése szerint „Zeus udvartartását" ábrázolta Zeus és Héra együttese került, amely a császári házaspár, Ferenc József és Erzsébet királyné uralkodói jelképeként is értelmezhető volt. 146 A körülöttük lévő női aktok és mitológiai alakok serege egy udvari szépséggalériához volt hasonlatos, ahol a harmónia, mint amour courtois volt jelen: benne az udvari reprezentáció a „polgári szellem előtt tisztelgett". 14 " Lötz Károly akkor kezdett az Operaház mennyezetfreskója megfestéséhez, amikor oktatói pályája elindult a Mintarajztanodában. Egyes előkészítő aktvázlatain Michelangelo aktábrázolási hagyományához nyúlt vissza. Az Éjszaka nőalakját Pluto, azaz a Sötétség birodalmában, Michelangelo Medici-síremléke szerint állította be. 14s (Kat. V-41) Megbízatása egyúttal a bécsi császárváros akadémiájának mintáját követte, ahol ebben az évben, 1878-ban avatták tiszteletbeli taggá a Julian Akadémia aktfestményeiről híres festőjét, William-Adolphe Bouguereau-t, valamint Munkácsy Mihályt, 1888-ban Lord Leightont és Benczúr Gyulát. Itthon Lötz Károly lett a „magyar fejedelmi udvar" kitüntetett géniusza. Hasonló szerepet vállalt az udvari és főúri reprezentációban, mint LiezenMayer Sándor (Kat. VII-13) és Benczúr Gyula Münchenben, akiknek Venusai és Bacchánsnői (Kat. VII—12) elválaszthatatlanok II. Lajos bajor király kastélyépítkezéseinek berendezéseitől - Schloß Linderhoftól Neuschwansteinig -, illetve a Richard Wagner szövegkönyvei nyomán megvalósuló operadíszletekhez készült Venus-grottáktól. 149 Lotznak főszerepe volt a budapesti magánpaloták (Kat. VII-35, 36, 37) és a. legjelentősebb művészeti közintézmények: a Vigadó, a Nemzeti Múzeum előcsarnoka és a régi Műcsarnok festészeti dekorációjában. Az Operaház O/ymposával már elszakadt az Ipolyi Arnold Magyar MythologiáyÁval felvetett tematikától, amelyet Ipolyi fel is rótt a Képzőművészeti Társulat közgyűlésén: „vájjon Olimp istenei kétes versenygésénél nem volna e nekünk más érdekesebb hasonló regei, műveltség és műtörténeti derűit tárgyunk, s vájjon nem eszme- és lélekszegénység-e e helyett századszor is csak a régi chablont elővennünk? És nincs-e hozzánk közelebb álló tárgy ez elavult világnál, mely a mai élet erkölcsi, hazafiúi, eszményi nyelvén szólna hozzánk lelkesítve, ez üres formai szépségek helyett." 150 Az Olympos - ellentétben Ipolyi Magyar Mythológiájávai - nem a magyar őstörténet idejének képzetét nyújtotta. Lötz kör alakú mennyezetképén, a centrális perspektíva rendszerterében olyan kultikus szcénát hozott létre, amelyet a repetíció „örök visszatérést" biztosító ideje
