Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - I. A humanista akt / The Humanist Nude
14. BACCHUS ÉS ARIADNÉ BACCHUS AND ARIADNK PERING DEL VAGA UTÁN 15. HERKULES ÉS DEJANIRA HERCULES AND DEJANIRA PERINO DEL VACA UTÁN 16. VULCANUS És CERES VULCAN AND CERES PERINO DEL VAGA UTÁN Rézmetszet; 214 x 138 mm A metszetben j. I.: 15 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Itsz.: 6761 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Bartsch 28/14. R. Rézmetszet; 213 x 138 mm A metszetben j. 1.: 6 v. 16 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Itsz.: 6762 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Bartsch 28/19. R. Rézmetszet; 213 x 137 mm A metszetben j. I.: 17 Budapest, Szépművészeti Múzeum, Itsz.: 6750 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Bartsch 28/13. R. Joseph Coiny (1761-1809), a Didót kiadónak rendszeresen dolgozó művész Agostino Caracci után készített, kései, rossz minőségű, gyenge másolatokat tartalmazó - a pogány istenek szerelmi történeteit bemutató - művet adott ki." A sorozat feltehetőleg könyvillusztrációként terjedt el, és hatása tovább élt egészen a 19. század végéig. Ennek utóéletéhez példaként említhető Paulus Zacchias A házassági kötelességről című munkája. A kötet magyar kommentált kiadásához Horányi Ildikó és Magyar László András a Coiny-kötetből válogattak illusztrációkat. Az / modi 19. század eleji, a szonettektől független másolata Bartolomeo Pinelli 1810-es rézkarcsorozata, mely már semmit sem árul el az eredeti rajzok környezetábrázolásából. Illetve Frédéric de Waldeck prágai származású báró rajzai 1858-ból, amelyekből több azonosítható a korai kiadvány és a British Museumban fennmaradt töredékek alapján. 2 ' A fentiekben bemutatott sorozatok mutatják, hogy a 16. század egyértelműen érdeklődött az erotikus jelenetek iránt. Ahogy láthattuk, az antik mesék és mítoszok az erotika ábrázolásait is szolgálták. Az ókor óta ekkor jelent meg először talán pornográfnak is nevezhető művészet, melynek közönsége természetesen a társadalom felső rétegére korlátozódott. A szerelmi játékok, csábító meztelen női testek ábrázolása nemcsak a világi hercegek otthonaiban, hanem a klérus privát lakosztályaiban is feltűntek. Gyakran fürdőszobákat díszítettek akár táblakép formájában is. Ez vezethetett el a mitikus-erotikus jelenetek profanizálásig. A nemi aktus kedvelt képtémává vált: gyakori lett a test formáinak bemutatását célzó különböző pózok variációja vagy szexuális és erotikus bájak megmutatása. „A manierista művészetben a szexualitás természetesen több, mint a nemiség szimpla ábrázolása, erősen szerepet játszik benne egy dekadens-erotikus kifinomultság, rafináltság is." 24 A. E. K. JEGYZETEK I NOTES ' A szöveg alapvetően Bette Talvacchia összefoglaló művére - Talvacchia 1999. - támaszkodik. Köszönetet mondok Zentai Lorándnak a sok segítségért. Verwandlungen der Venus. In: Zauber der Medusa - Europäische Manierismen. Wien 1987. 257; Talvacchia 1999. 32-33. 3 Angol fordításban a The Positions kifejezést szokták használni. 4 Horányi Ildikó kutatásait erről ld.: Horányi Ildikó: Illusztrációk és magyarázataik. In: Zacchias, Paulus: A házassági kötelességről. Bp. 2001. 93. Talvacchia másik példát is említ: Pompeji külvárosában, egy fürdő falain is 16 darabos erotikus képsorozat díszeleghetett, ha mára már csak töredékesen is maradt fenn, de a számozásból egyértelműen 16 ábrázolás lehetett. Talvacchia 1999. 56-69. 6 Verwandlungen der Venus, i. m. (2. j.) 254. 7 Talvacchia 1999. <s Mindemellett Talvacchia többször hangsúlyozza, hogy G. Romano 1527-ig üzleti kapcsolatot tartott fenn a római műhellyel, és erotikus rajzai elérhetők voltak Rómában. Talvacchia 1999. 4-5. 0 Talvacchia 1999. 24. 1 Talvacchia 1999. 29. Horányi i. m, (4. j.) 95. 5 Talvacchia 1999. 12. 4 Talvacchia 1999. 29. Talvacchia 1999. 128. és pl. Rosso Fiorentino: Satum és Philyra, Uffizi. Talvacchia 1999. 142. 6 Talvacchia 1999. 128., amit bizonyosnak vél Talvacchia, hogy létezett egy, öt történetből álló sorozat, Giulio Romanótól, Jupiter szerelmeiről. 7 Verwandlungen der Venus, i. m. (2. j.) 255. 8 Talvacchia 1999. 130. Vasari a sorozatról úgy ír, mintha Ovidius Metamorphosesének illusztrációja volna, de ezt Bette Talvacchia teljesen kizártnak tartja, már csak a témák alapján is. 134. 14 Talvacchia 1999. 142. " Bartsch, Adam von: Le Peintre Graveur. 21 vols. Leipzig 1808-1854. !1 Talvacchia 1999. 144. ' Les Amours des dieux payens. Orné de vignt figures. Paris 1802. Horányi i. m. (4. j.) Bp. 2001. 98. 13 Webb, Peter: The Erotic Arts. London 1978. 1 18. 14 Uo.
