Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Katalógus / Catalogue - I. A humanista akt / The Humanist Nude
istoriche degli intagliatori. (1771) Siena 1808-1815. I. 197; Bartsch, Adam von: Le Peintre Graveur. Leipzig 1808-1854. XV. 9-23. és 66-71; Passavant, Johann David: Le PeintreGraveur. Leipzig 1860-1864. VI; Vasari, Giorgio: Le vite de' piu eccellenti pittori, scultori, ed arcbitettori. (1568) Firenze 1878-1880. V. 425; Nagler, Georg Kaspar: Neues allgemeines Künstler-Lexikon. (1835-1852) Linz 1904-1914. II. 425; Zerner, Henri: Sur Giovanni Jacopo Caraglio. In: Actes du XXII e Congres International d'Histoire de l'Art. Bp. 1972. I. 691. skk; Carroll, Fugene: Rosso Fiorentino: Drawings, Prints and Decorative Arts. National Gallery of Art, Washington D. C. 1987. 132; Dunand, Louis - Lemarchand, P.: Les Compositions de Titien intitulées Les Amours des Dieux gravées par Gian Jacopo Caraglio selon les dessins préparatoires de Rosso Fiorentino et Perino del Vaga. Les Amours des Dieux IL Genf 1989; The Illustrated Bartsch. 28. 9-23. (az egyes tételeknél szereplő rövidítések erre a műre vonatkoznak); The Illustrated Bartsch Commentary. Italian Masters of the Sixteenth Century. Eds. Spike, John T. - Cirillo Archer, Madeleine. 28. USA 1995. 97-116; Talvacchia 1999. ban. Egyik leghírhedtebb sorozata az ún. I modi lehetett, az a tizenhat darab, azonos formátumú és hasonló kompozíciójú rajz, melyeken heteroszexuális párokat különböző szeretkező testhelyzetekben ábrázolt. E rajzokból semmi sem maradt fenn az utókor számára, de Bette Talvacchia - aki egy teljes kötetet szentelt a sorozat történetének és utóhatásának feldolgozására - a maradványokból és másolatokból arra a következtetésre jutott, hogy a rajzok elegáns, klasszicizáló stílusban, antikizáló környezetben, belső térben jeleníthették meg az intim témát. Giulio Romano adta az / modi nevet a sorozatnak (amit talán a leghűbben magyarul A pózok kifejezés fedhet).' A cím nagyon jól tükrözi az ábrázolt jelenetek nyíltságát és egyértelműségét. A korban alapvetően szokatlan - bár egyre népszerűbb - téma mellett az is különlegességnek számított, hogy Giulio Romano nem rejtette a kényes témájú jeleneteket mitológiai elnevezés mögé. A rajzok készítésének konkrét indítéka nem ismeretes; Talvacchia szerint a művészi kísérletezés példái, bár egyes vélemények szerint pápai felkérésre készült a sorozat. 4 Talvacchia rámutatott a sorozat antik előképeire is. Giulio Romano az antik hellén-római hagyományra támaszkodva készítette 16 darabosra a sorozatot. Forrásai az ún. spinitrák lehettek, olyan antik számozott érmek, melyeken szexuális aktust ábrázoltak. A 16. században a gyűjtők körében már ismert érmék voltak ezek, ha a típus elnevezése később is vált általánossá. A spinitrák I-től XVI-ig voltak számozva - feltehetően zsetonszerűen fizetőeszközként szolgálhattak eredetileg. Giulio Romano ismerhetett ilyen típusú érmeket, sőt valószínűleg tulajdonában is volt néhány. Részben ezek mintája alapján születhetett meg ép pen 16 darabos formában a sorozat, melynek alakjaihoz formai szempontból is meríthetett az érmekből. Mindemellett egyetlen Giulio Romano ábrázolás sem szó szerinti másolata a spinitrák va lamelyikének.' Giulio Romano rajzai alapján 1524-ben Marcantonio Raimondi metszetsorozatot készített, amelynek terjesztése hatalmas közfelháborodást váltott ki. A nyomatokat lefoglalták, és a metsző börtönbe került. 6 Vélhetőleg a bebörtönzést kiváltó felháborodást nem pusztán a téma, hanem a sokszorosítás, a köz számára való elérhe tővé tétel okozta. Ekkorra Giulio Romano elhagyta Rómát, és Federico Gonzaga meghívására Mantovába költözött." Tudomásunk szerint kimaradt az erotikus művei okozta skandalumból. A nyomatokat megkísérelték a lehető legteljesebb mértékben elpusztítani és csak meglehetősen töredékes formában maradtak meg, 1 ' de számos későbbi másolatuk ismert. Az 1. számú ábrázolás metszetéből l-l példány megmaradt a párizsi Bibliothèque Nationale-ban és a londoni British Museumban. Egy fametszetes verziót őriz a bécsi Albertina. Az 1. póz ábrázolásáról még egy fényképfelvétel is fennmaradt a párizsi Bibliothèque Nationale-ban, továbbá a British Museumban fellelhető még 9 db kis töredék, torzóként, néhol fejeket, néhol más testrészeket megjelenítve." 1 Jelenlegi ismeretek szerint a sorozat a legkorábbi legteljesebb formájában egy 16. századi 1556-os - fametszetes kötetben maradt meg, melyben az ábrázolásokat szonettek kísérik. Ezek a nyomatok mindenfajta finomság és művészi igényesség nélkül másolták le az egyes jeleneteket. 11 1. SATURNUS ÉS PHILYRA SATURN AND PHILYRA Rosso FIORENTINO UTÁN Rézmetszet; 215 x 140 mm A metszetben j. 1.: 1 Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 6752 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Bartsch 28/23. R. 2. JUPITER ÉS SEMELE JUPITER AND SEMELE Rézmetszet; 212 x 137 mm A metszetben j. L: 2 Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 6753 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Passavant VI. 98. kat. 67. R. 3. JUPITER ES IO JUPITER AND IO Rézmetszet; 213 x 135 mm A metszetben j. L: 3 Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 6755 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Passavant VI. 98. kat. 66. R.