Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - I. A humanista akt / The Humanist Nude

istoriche degli intagliatori. (1771) Siena 1808-1815. I. 197; Bartsch, Adam von: Le Peintre Graveur. Leipzig 1808-1854. XV. 9-23. és 66-71; Passavant, Johann David: Le Peintre­Graveur. Leipzig 1860-1864. VI; Vasari, Giorgio: Le vite de' piu eccel­lenti pittori, scultori, ed arcbitettori. (1568) Firenze 1878-1880. V. 425; Nagler, Georg Kaspar: Neues allge­meines Künstler-Lexikon. (1835-1852) Linz 1904-1914. II. 425; Zerner, Henri: Sur Giovanni Jacopo Caraglio. In: Actes du XXII e Congres International d'Histoire de l'Art. Bp. 1972. I. 691. skk; Carroll, Fugene: Rosso Fiorentino: Drawings, Prints and Decorative Arts. National Gallery of Art, Washington D. C. 1987. 132; Dunand, Louis - Lemarchand, P.: Les Compositions de Titien intitulées Les Amours des Dieux gravées par Gian Jacopo Caraglio selon les dessins pré­paratoires de Rosso Fiorentino et Perino del Vaga. Les Amours des Dieux IL Genf 1989; The Illustrated Bartsch. 28. 9-23. (az egyes tételek­nél szereplő rövidítések erre a műre vonatkoznak); The Illustrated Bartsch Commentary. Italian Masters of the Sixteenth Century. Eds. Spike, John T. - Cirillo Archer, Madeleine. 28. USA 1995. 97-116; Talvacchia 1999. ban. Egyik leghírhedtebb sorozata az ún. I modi lehetett, az a tizenhat darab, azonos formátumú és hasonló kompozíciójú rajz, melyeken hetero­szexuális párokat különböző szeretkező testhely­zetekben ábrázolt. E rajzokból semmi sem ma­radt fenn az utókor számára, de Bette Talvacchia - aki egy teljes kötetet szentelt a sorozat történe­tének és utóhatásának feldolgozására - a marad­ványokból és másolatokból arra a következtetésre jutott, hogy a rajzok elegáns, klasszicizáló stílus­ban, antikizáló környezetben, belső térben jele­níthették meg az intim témát. Giulio Romano ad­ta az / modi nevet a sorozatnak (amit talán a leg­hűbben magyarul A pózok kifejezés fedhet).' A cím nagyon jól tükrözi az ábrázolt jelenetek nyíltságát és egyértelműségét. A korban alapvető­en szokatlan - bár egyre népszerűbb - téma mel­lett az is különlegességnek számított, hogy Giulio Romano nem rejtette a kényes témájú jeleneteket mitológiai elnevezés mögé. A rajzok készítésének konkrét indítéka nem is­meretes; Talvacchia szerint a művészi kísérletezés példái, bár egyes vélemények szerint pápai felké­résre készült a sorozat. 4 Talvacchia rámutatott a sorozat antik előképe­ire is. Giulio Romano az antik hellén-római ha­gyományra támaszkodva készítette 16 darabosra a sorozatot. Forrásai az ún. spinitrák lehettek, olyan antik számozott érmek, melyeken szexuális aktust ábrázoltak. A 16. században a gyűjtők körében már ismert érmék voltak ezek, ha a típus elneve­zése később is vált általánossá. A spinitrák I-től XVI-ig voltak számozva - feltehetően zsetonsze­rűen fizetőeszközként szolgálhattak eredetileg. Giulio Romano ismerhetett ilyen típusú érmeket, sőt valószínűleg tulajdonában is volt néhány. Részben ezek mintája alapján születhetett meg ép pen 16 darabos formában a sorozat, melynek alakjaihoz formai szempontból is meríthetett az érmekből. Mindemellett egyetlen Giulio Romano ábrázolás sem szó szerinti másolata a spinitrák va lamelyikének.' Giulio Romano rajzai alapján 1524-ben Marcantonio Raimondi metszetsorozatot készí­tett, amelynek terjesztése hatalmas közfelháboro­dást váltott ki. A nyomatokat lefoglalták, és a metsző börtönbe került. 6 Vélhetőleg a bebörtön­zést kiváltó felháborodást nem pusztán a téma, hanem a sokszorosítás, a köz számára való elérhe tővé tétel okozta. Ekkorra Giulio Romano elhagyta Rómát, és Federico Gonzaga meghívására Mantovába költö­zött." Tudomásunk szerint kimaradt az erotikus művei okozta skandalumból. A nyomatokat megkísérelték a lehető legtelje­sebb mértékben elpusztítani és csak meglehetősen töredékes formában maradtak meg, 1 ' de számos későbbi másolatuk ismert. Az 1. számú ábrázolás metszetéből l-l példány megmaradt a párizsi Bibliothèque Nationale-ban és a londoni British Museumban. Egy fametszetes verziót őriz a bécsi Albertina. Az 1. póz ábrázolásáról még egy fény­képfelvétel is fennmaradt a párizsi Bibliothèque Nationale-ban, továbbá a British Museumban fel­lelhető még 9 db kis töredék, torzóként, néhol fe­jeket, néhol más testrészeket megjelenítve." 1 Jelenlegi ismeretek szerint a sorozat a legko­rábbi legteljesebb formájában egy 16. századi ­1556-os - fametszetes kötetben maradt meg, melyben az ábrázolásokat szonettek kísérik. Ezek a nyomatok mindenfajta finomság és művészi igé­nyesség nélkül másolták le az egyes jeleneteket. 11 1. SATURNUS ÉS PHILYRA SATURN AND PHILYRA Rosso FIORENTINO UTÁN Rézmetszet; 215 x 140 mm A metszetben j. 1.: 1 Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 6752 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Bartsch 28/23. R. 2. JUPITER ÉS SEMELE JUPITER AND SEMELE Rézmetszet; 212 x 137 mm A metszetben j. L: 2 Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 6753 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Passavant VI. 98. kat. 67. R. 3. JUPITER ES IO JUPITER AND IO Rézmetszet; 213 x 135 mm A metszetben j. L: 3 Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 6755 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: Passavant VI. 98. kat. 66. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom