Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model

10. Pollack Mihály: A Magyar Nemzeti Múzeum tervrajzának XL táblája (Plate Xlth of the Plan of the Hungarian National Museum), 1838. Kupferstichkabinett der Akademie der bildenden Künste, Wien T t4P függött a Nemzeti Múzeum intézményével." Kubinyi Ágoston egyúttal az Akadémiát Gyámolító Társulat alel­nöke lett. Marastoni és Kubinyi együttműködése a Múze­umot egy új „művészkultusz" színterévé tette, ahol össze­kapcsolódott a művészképzés a kortárs művészet muzeá­lissá tételével és a műkereskedelemmel. 100 A Marastoni­iskola növendékeinek vizsgarajzait például évente a kor­társ műkereskedelmet bonyolító Pesti Műegyletben állí­tották közszemlére. 101 (Kat. V-17) A múzeum és az akadémia kapcsolata a képtárat magá­ba foglaló velencei akadémia mintáját is követte. Marastoni akadémiáját szintén velencei minta szerint ter­vezte Hild József, amikor abban a velencei akadémiához hasonló, felsővilágítású műtermet alakított ki, 102 ahol „az üvegtáblákkal ellátott háztető résen leömlő világfény áb­rándoztatólag tört meg a fehér gipszszobrokon". 103 Itt ­az antik szobrok és feltehetően Canova klasszicista műve­inek kicsinyített mintái között - folyt az akadémiai alak­és gipszrajzolás. 104 (Kat. V-16) Pollack Mihály új múzeuma évtizedekre megszabta a létrejövő múzeumi képzőművészet kereteit. Ezeket a ke­reteket a Múzeum 1842-es tervrajzán ismerhetjük meg legpontosabban. Ott az építész maga rajzolta be a terve­zett képzőművészeti díszítést is, mely az antik mitológát a nemzeti őstörténet jeleneteivel társította volna. A bécsi Kupferstichkabinett"" őrzi a múzeumterv egyetlen teljes példányát. Ennek lapjain megjelenik a tervezett belső dí­szítés is. A XI. lapon a leendő nemzeti könyvtár folyosója látható, ahol az onnan nyíló őslénytár ajtaja fölött ma­mutfej díszeleg (10. kép): a „természetiek" tára és a kép­tár, a „kézműtan tárával" közösen, végül valóban a máso­dik emeleten kapott helyet. 10 " Mindez a kor evolucionista vélekedését szemléltette a nép, a tudomány és a művészet leszármazásáról. 107 Ez a díszítés végül, a timpanon kivéte­lével - pénzhiány miatt - nem valósulhatott meg. " IX Az épület külsején, a homlokzat timpanonján középen trónoló Pannónia, valamint a két oldalán a Duna és a Drá­va allegorikus alakjai 109 az ország kiterjedését jelölték. A múzeumban pedig, egy „új humanizmus" jegyében, a Nyugat-Európában kialakulóban lévő módszertan szerint, enciklopédikus igényű gyűjtőmunka indult meg elsősorban a hazai népcsoportokról. Erről a hőskorról Európában a következőképpen emlékezett meg James George Frazer: „miként a reneszánsz korának tudósa Görögország és Ró­ma poros kéziratai között nemcsak új szellemi táplálékot, hanem feltáratlan munkaterületet is talált, ugyanúgy a vi­lág minden részéből [...] állandóan áradó anyagtömegben a tudás új területét kell látnunk, amelynek birtokbavétele számtalan tudósnemzedék erőfeszítését igényli". 110 A múzeumból indult ki a népek karakterológiájával és az ember „paleontológiájával" foglalkozó európai kutatás, valamint az ezt egy antik aránytannal egyeztető művészet egyaránt. A tudományban mintaadó párizsi természetrajzi intézetben Georges Cuvier és Etienne Geoffroy de Sainte­Hilaire az emberi nem leszármazásának folytonosságáról végzett kutatásaik „szakmai koronájaként", az „elveszett láncszemként" mutatták be Sarah Bartmann testének pre­parált maradványait. 111 (Kat. IIIS) E document humain kiállításának ideáját feltehetően Bécsből „importálták", ahol a „hagyományteremtő" II. Ferenc császár bécsi udva­ri Naturalienkabinettjében helyezte el 1796-ban Angelo Soliman testének preparátumát. A köztiszteletben álló, több nyelvet beszélő és művelt szabadkőműves mór életé­ben a Liechtenstein, majd a Lobkowitz grófok személyi titkári posztját töltötte be. Halála után azonban polgári ruháitól megfosztva, meztelenül, tolldíszben állították ki „testét", amerikai tájban és kitömött állatok között. 1802-ben a nápolyi király ajándékaként egy afrikai leány preparátumát állították mellé társaságként - annak ellené­re, hogy Angelo Soliman leánya, Josephine von Feuchtersieben bárónő többször folyamodott a Belügymi­nisztériumhoz és a kormányzathoz halott apja testi ma­radványainak (bőrének és csontvázának) visszaszerzése és tisztes eltemetése érdekében. Ezen az a hosszú levél sem változtatott, amelyet felkérésére a Hercegprímási Kon­zisztórium fogalmazott a kormányzatnak, amelyben ki­emelte a szem örömére elkövetett gyalázat tényét. 112 Európában a természettudósok, kiadók és kalandorok sokasága foglalkozott a Föld népeinek antropológiai fel­térképezésével és tapasztalataik metszetekkel kísért publi­kálásával a Voyages en Afrique vagy Voyages autours du Monde típusú kiadványokban. 1 " Ezekben útjukra indultak az emberi rasszokat bemutató metszetek, amelyek a le­származástan feltételezett hierarchiájával együtt népszerű­sítettek bizonyos tudományos ismereteket. Amikor a fran­cia Eugène Sue Mystères de Paris-ja (Párizs titkai) példájá­ra Nagy Ignác közreadta a városi szokásokat megörökítő történeteinek sorát a Magyar Titkokban (1844-1845), a történeteket kísérő „különösen jeles genre-képek"" 4 ké­szítője feltehetően külföldről átvett vándor-metszeteket is felhasznált az illusztrációkhoz. E magyarított verzióban a felvilágosult szerző rosszallóan leplezett le egy Rózsa ne­vű pesti lányt, aki önmagát szénnel mázolta be, hogy „af­rikai vademberként", a vadállatok között mutogassák. (Kat. III-l, 2) A kísérő illusztráción felhasználta azoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom