Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Nagy Ildikó: Az akt a 19. századi magyar szobrászatban / The Nude in 19th-century Hungarian Sculpture

lányos És mindig! És soha! című szobrán" egy bomló holttest visz magával egy gyönyörű női aktot. A középkori haláltánc-ábrázolások ilyen drasztikus megidézése nem volt egyedi eset a 19. század francia szobrászatában, és talán nem független Baudelaire költészetétől, aki maga is felkavaró naturalizmussal írta le a felbomló testet (Egy dög, 1844 előtt). A magyar szobrászat ilyen sokkoló példákkal nem szolgál. Ligeti Miklós Szerelem című szobra, a halott sellőt ölelő férfi, inkább csak bizarr. (Talán A szép Melusina története ihlette, amelynek ábrázolása a századfordulón népszerű volt.) Csupán a szecessziós síremlékek fájdalmasan vagy szenvedélyesen búcsúzó, de mindig érzékien mintázott női aktjai figyelmeztetnek Erós és Thanatos dekadens összefonódására a kor gondolatvilágában. (13. kép) A szecesszió azonban megteremtette a „bűnös asszony" ellentétét is, az ártatlan, naiv, de legtöbbször szomorú, koraérett, fiatal lányaktban. Csikasz Imre szobrán a fanyar arcú, kissé csúnya fiatal lányt az az ideges vibrálás szépíti meg, ami alig érezhetően fut végig a nyúlánk testen és az elmerengő arcon. (Kat. VIII-39) Testnek és léleknek az antikvitásban összeforrott egysége kettévált, a szépség a bűnnel, az ártatlanság a szomorúsággal és a tudás terhével párosult. A szecesszió szenvedélyes, stilizált női aktjai gyors és viharos siker után hosszú időre elvesztették népszerűségüket. Az érzelmek kihűltek, a stílus manírrá vált. A művészek megkísérelték, hogy visszatérjenek a klasszikus eszményekhez - amelyek talán sohasem vesztek ki teljesen -, vagy megkapaszkodjanak magában a természeti rendben. A művészpályák azonban azt bizonyítják, hogy sem a klasszikus témák, sem a klasszikus formák nem tudják feltámasztani azt a világképet, amely a görög művészetet megteremtette és áthatotta. Visszahozhatok a zárt formák, a tiszta kontúrok, a klasszikus arányok, a szobor nyugalma és szerkezeti stabilitása, de ennek fedezete már nem a kor valóságában, hanem csak az antikvitás iránti nosztalgiában nyugszik. (Kat. IX-18) Megkísérelte a szobrászat azt is, hogy lemondva az „eszményi szépről" a test reális formáit töltse meg a természetbe, az örök érzékiségbe vetett hittel, és általa új értelmet adjon az aktnak a modern korban. Renoir késői szobrai, Maillol vagy Medgyessy Ferenc aktjai Venus Naturalis alakváltozatait mutatják fel, melyek csupán a 14. Beck O. Fülöp: Női torzó (galíciai fekete márvány, megsemmisült) (Female torso, Galitian black marble, destroyed), 1912 testről szólnak, a pillanatnyi létezés öröméről, és nem gondolnak sem a múlttal, sem a jövővel. (Kat. IX-13) A 20. század azonban csak ritka pillanatokban és nagyon korlátozott érvénnyel ajándékozta meg a művészetet ezzel az élménnyel. Ahogy haladunk előre az időben, az új évszázad nagy műveiben az emberi test a fájdalomról és a kiszolgáltatottságról szól. Abból a világból, amelyből kihaltak az istenek, kihaltak a hősök is, és az ember magára maradt. Test és lélek a magánynak és a szenvedésnek a kifejezésében talált ismét egymásra, ehhez pedig már nem a klasszikus görög művészet, hanem az archaikus és az Európán kívüli kultúrák művészete adott ösztönzést. A 19. század utolsó évtizede - Rodin révén - megteremtett egy új műformát, amely lényegileg és drasztikusan fogalmazta át az aktot: és ez a torzó. A magyar művészetben sokkal később jelent meg. (14. kép) A torzó, amely ugyan az ókori műalkotásoknak köszönheti, hogy elfogadottá vált - mint műforma -, távol áll az antikvitás világképétől. Nem a teljességről, hanem annak hiányáról szól, és mint határpont, egy olyan új formakultúra létrejöttét segítette elő, amelynek tárgya már nem az emberi test. s; JEGYZETEK 1 Feltehetően a Borgbese-vívóról (Musée du Louvre, Párizs) van szó, melynek másolata a korabeli művészeti iskolák egyik kedvelt anatómiai modellje volt. A Medici Venus a firenzei Uffiziben van. 3 Izsó 1958. 17. 24-25. 4 Uo. 30. 5 Keleti 1879. 6 Wagner, Anna M.: Learning to Sculpt in the Nineteenth Century: An Introduction. In: The Romantics to Rodin. Eds. Fusco, Peter-Janson, H. W. Los Angeles 1980. 10. Miskolc, Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjtemény, Itsz.: 59.1.1. (A kékedi Melczer-kastélyból.) Márkajelzés: Ungvár 8. A modell Dunaiszky Lőrinc műhelyében készült 1832-ben. (Számadáskönyv. 125. MNG Adattár, Itsz.: 19914/1977) A kályhát a turjaremetei vasöntöde öntötte, öt példány ismeretes belőle. Ld.: Pusztai László: Dunaiszky Lőrinc Hermesalakos kályhája. Bányászati és Kohászati Lapok, Öntöde XL. (1989) 11. 262. Ezúton köszönöm meg Goda Gertrúdnak, hogy a műtárgyra és a rá vonatkozó szakirodalomra felhívta a figyelmemet. 8 Belting 2003. 116. 9 Moreili Gusztáv felvétele. M KEK, 3271. SII./14. 12. fotó 10 A témáról ld: Kovács Ida: Az utolsó pillanat lenyomata: a halotti maszk. In: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok. Szerk. Kalla Zsuzsa.