Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model
8. Eugène Durieu: Női akt. Kalotípia. (Female Nude. Calotype), 1853-1854 9. Eugène Delacroix: Odalisque, 1857. Magángyűjtemény (Private Collection) géveli kacérkodás, melyhez jobban közeledni nem merünk, mint fél puskalövetnyire az illedelemtől, egyáltalán még nem művészet." Henszlmann láthatólag oda sorolta ezt a művet, ahová az ugyancsak Marastoni által Magyarországon 1841-ben megismertetett új fotográfiai eljárást is. A Tiziano festészetéből ismert, fedetlen keblű vagy áttetsző ingű reneszánsz portrétípust imitáló Görög nőt Henszlmann kritikájában nem egy akadémikus festői hagyomány erotikus képzeletvilága felől tekintette, sokkal inkább a „bálvány mágiájának" ősi kérdése tartotta fogva.™ A festményt az obszcenitás vádjával választotta le metsző ítélete több más lehetséges kontextusról, amin belül értelmezhető lett volna (mint a viseletkódexek orientális nőalakja, aki kifejező pillantásával a látás, a kasmír kelméjével a tapintás érzékét testesítette meg, vagy mint nőideál és egyben a házastárs iránti személyes vallomás). Henszlmann véleménye jelzi egyben azt a pillanatot is, amikor a múzeumi terekben kiállított természettudományos tényanyag mellett az új környezet az ideális szép képzetéhez fűződő toposzokat egyértelmű, profán tartalmakhoz igazította. Marastoni maga is aktívan részt vállalt abban, hogy Akadémiája és a Nemzeti Múzeum újonnan berendezésre kerülő épülete között szoros kapcsolat alakuljon ki, ahová e művét feltehetően eleve múzeumi kiállítási tárgynak szánta. " 1850-től, az aktfotográfia megjelenésével pillanatok alatt gyökeres változás következett be a képi előzmények használatában. Erről a változásról Delacroix tudósított naplójában. Amikor a fotográfus Eugène Durieu festői fényképezésbe kezdett számára, Delacroix 1853. május - 20-án a következőket jegyezte fel: „Vacsora után vendége13 im megnézték fényképeimet, a kedves és szolgálatkész E Durieu ajándékát. [...] Tegnapelőtt akaratlanul is egy ta< pasztalatot szereztem, amelyben most vendégeimet is részesíteni kívántam. Először a fényképeket raktam eléjük: mezítelen modellekről készültek, egynémely satnya vagy felpuffadt test bizony kellemetlen látvány volt. Jól megnézték a fényképeket, majd Marcantonio metszeteit szedtem elő. Azonnal szembeötlöttek a metszetek vaskos hibái, modorosságuk, mesterkéltségük. Visszataszítónak, csaknem undorítónak éreztük őket stílusuk ellenére is; most ez az egyetlen értékük is hatástalan maradt. [...] Valóban az a helyzet, hogy ha egyszer igazán tehetséges ember megfelelően használja a daguerrotype fényképezést, soha nem látott magasságokba emelkedhet." Delacroix november 19-én visszautalt naplófeljegyzésében erre a tapasztalatára, annak kapcsán, hogy megnézte Delesser fényképgyűjteményét Marcantonio Raimondi metszeteiről: „milyen kínos érzés fogott el, mikor összehasonlítottam őket természet utáni fényképekkel!" 1 *" 1854. október 6-án feljegyezte: „dolgoztam az Odaliszken is. - Már Párizsban felrajzoltam, Daguerrotype-kép nyomán csinálom". 81 (8-9. kép, kat. VI-7, 8, 9, 10, 11) A magyarországi fotózásban mindeddig nem sikerült olyan aktfotót azonosítani, amelyet a művészeti oktatás legkorábbi fázisában használtak volna, holott Marastoni Jakab az elsők között, 184l-es pesti kiállításán mutatta be hazánkban a dagerrotípiát." Az 1870-es évektől azonban már az alakrajz oktatásának bevett segédeszközeként találkozhatunk a művészeti célú aktalbumokkal a Mintarajztanoda könyvtárában is." Köztük Eadweard Muybridge kísérleti fotográfiai köteteivel (Kat. IX-6) aki a mozgás szemléltetésében óriási eredményt ért el, amikor fotósorozatokon rögzítette az eleven test mozgásának fázisait. Paul Richer egykor Grand Richer-nek nevezett Anatomie Artistique-\ét (Művészeti Anatómia, 1889) a mozgó emberi test fiziológiáját bemutató Physiologie artistique de l'homme en mouvement (A mozgó ember művészeti fiziológiája) című könyve követte 1895-ben (Kat. IX—7), amely a fotográfiai tapasztalatok alapján, demonstrációs ábrákon mutatta be a női és férfi test mechanikai struktúráját mozgás közben (például a Lépcsőn lemenő akton). Székely Bertalan a Mintarajztanodában nemcsak beszerezte e műveket, hanem a maga által készí-
