Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Nagy Ildikó: Az akt a 19. századi magyar szobrászatban / The Nude in 19th-century Hungarian Sculpture
9. Huszár Adolf: Venus és Amor, márvány, egykor a Gellért fürdő nagy előcsarnokában, (Venus and Amor, marble, at one time in the large vestibule of the Gellért bath, photo), 1883-1885. Archív fotó BTM Kiscelli Múzeum, Budapest pek utáni mintázást az élő modell váltsa fel, illetve azzal, ahogy lassan kikopnak a hagyományos mitológiai témák, allegorikus ábrázolások és a művészet a modern élet új fogalmaira keres új toposzokat. A 19. század utolsó évtizedei az átmenet és a keresés különféle formáit mutatják fel. Az 1885-ös budapesti országos általános kiállításon 1 1 művésztől 44 szobrot (és domborművet) állítottak ki. Igaz, hogy ebből 14 szobrot egymaga Stróbl Alajos készített, de a művészek és művek viszonylag nagy száma is jelzi, hogy változás történt a szobrászat iránti igény és a szobrászati kultúra terén. Bár a katalógus alapján nem mindegyik mű azonosítható, az egyértelmű, hogy (Engel húsz évvel korábbi művei mellett) két jelentős, új aktszobor volt látható: Huszár Adolftól a Venus és Amor, valamint Senyéi Károlytól A hiúság. (9-10. kép) Huszár gróf Zichy Jenőtől kapott megbízást a szoborra, kifejezetten 10. Senyéi Károly: A hiúság (1 884), gipszmodell, archív fotó (Photo of the plaster model of Károly Senyei's marble statue: Vanity, 1884), 1 885 azzal a céllal, hogy azt a gróf az 1885-ös országos kiállításon bemutassa, és a fővárosnak adományozza. ,s A megrendelés tényét Pasteiner Gyula - aki már 1883-ban, készülés közben látta a szobrot - külön kiemelte: „a hír szokatlanságánál fogva általános föltűnést keltett",' 9 hiszen Izsó Miklós Búsuló juhásza óta hazai szobrász ilyen megrendelést nem kapott (portrét, síremléket természetesen igen). Huszár, aki a Deák-emlékmű készítésének gyötrelmei közepette mintázta a Venus és Ámort, Firenzében faragtatta ki, de a bemutatását már nem érhette meg. Említett cikkében Pasteiner „a gyöngéd, szép vonalú mozdulat"-ot méltányolta, és ezt mi se tagadhatjuk meg a szobortól, de ma már inkább a kompozíció sutasága tűnik fel a nézőnek. A furcsa, ülő testhelyzet, a féloldalra húzott és összekulcsolt két lábszár félszegségre utal, ebből a Venusból hiányzik a test szépségével párosuló öntudat. A pajzán kis Ámorból pedig negédes angyalka lett. Nem véletlen, hogy Gerő Ödön 4 " és Schoen Arnold 41 is fürdetési jelenetként értelmezte a szobrot, és a mű zsánerjellegét emelte ki, vagyis Huszár „anya gyerekkel"-kompozícióvá vulgarizálta a szobrászat egyik klasszikus toposzát. A példa nem egyedüli. Igen népszerű volt a szobrászatban a többi között az a jelenet, amelyben a méhcsípés miatt síró kis Ámort Venus vigasztalja - mint „anya gyerekkel"kompozíció. 42 A szép test és a velejáró öntudat annál inkább együtt van Senyéi Károly szobrában, 4 ' csakhogy mindez a bűn képzetével társul. Ráadásul ez a bűn nem a hiúság, ahogy a szobor címe mondja, hanem a kéjvágy. A bal kezében tükröt tartó, abban önmagát szemlélő fiatal nő, aki másik kezével arcát szépíti, a kéjvágy megszemélyesítője Cesare Ripa Iconologiájában. Az őt kötelezően kísérő „kéjvágyó és buja állatok" (úgymint a veréb, a hermelin stb.) nincsenek ugyan ott Senyéi szobrán, de a lehullott, eldobott rózsa (egyébként Venus virága), amelyet éppen egy másikkal cserél fel a szép akt, nem kevésbé kifejező attribútum. Hogy mindennek mennyire voltak tudatában a nézők vagy maga a szobrász, azt nem tudjuk, de ezt a meglehetősen merész aktszobrot nagy siker fogadta. Sikere volt már 1884-ben Münchenben is (Senyéi akkor még ott tanult az akadémián), majd itthon, az 1885-ös kiállításon, ahol díjat nyert, és ismét bemutatták a millenniumi tárlaton. Hauszmann Alajos a királyi palotában szerette volna elhelyezni, de ott mégsem kaphatott helyet, mert mezítelensége „aggodalmat okozott". 44 Ferenc József végül is a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. Ennek a szobornak valóban nem a királyi palota lett volna az igazi helye, de nem is a múzeum, ahova később került, hanem az a fantasztikus intérieur, amelyet Senyéi a saját műtermében rendezett be. „A nagy atelier sarkában, mesebeli sziklabarlang előtt, fehéren kacérkodik a Hiúság karcsú vonalú aktja, odébb hatalmas márvány kandallót emelnek roskadozó, meggörnyedt óriások" kezdi a műterem bemutatását Endrődi Béla. 45 Leírja a kagylókkal és csigákkal borított falakat és mennyezetet, a csigákból, korallokból összerakott virág-girlandokat, az arany mozaik háttérből kiemelkedő sápadt női fejet, melynek hajába gyöngyházkagylók vannak belefonva,
