Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Bicskei Éva: A helyi mint nemzetközi / The Eocal as International

4. Stettka Gyula: Férfi fejtanulmány (Male head study), 1875. Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, Budapest dozza az (eltávolított, ezért idealizált) vágyat. Mindez például Ferenczy Károly Zöld hátteres akt]áva\ összehasonlítva fogható meg leginkább: ott az ecsetvonások nyomai tömegszerű hatást keltve egy női testet építenek fel egy női modellét, amely egyszerre területe a stúdiumnak és a vágynak, nem igényelve külön (a festő és modell viszonyát allegorizálva-mitizálva elfedő) „témát". Mintarajztanodai alkalmazásban állván Balogh Paula - nem feltétlenül azonos Both „holde Paulá"-jával könnyen elérhető volt Székely magasabb művészi tanulmányai számára: amikor nem pózolt valamelyik alakrajzi órán, a kertben, illetve a folyosókon való sétálás helyett a festő második emeleti szobájába - bár valószínűleg nem „bekötött szemmel"

14 - vezetve, a műteremablakból beeső fényben ült modellt. A három hónap alatt, amíg a képeken dolgozott csak februárban tízszer ült modellt Paula, alkalmanként legalább egy-két órán át -, Székely többször utalt „modell"jére, vagy arra, hogy „természet után" dolgozott, és a megfestett „fejet" hasonlította a tükörben tükröztetett archoz.

148 A feljegyzések technikai jellege ellenére is feltűnő Paula élő személyként való teljes eltűnése. Paulát Székely a „húsfestés" tanulmányozásához választotta tárgyául, ha úgy tetszik, „élő mintaként": nincs nyoma, hogy egy érzéki hatás festészeti ábrázolásának kutatása közben Székely mást is látott volna a modellben. Ennek ellenére viszonyuk mégsem volt személytelen: a bensőségesség megnyilvánulásaként tekinthető, hogy a művész - egy 1890. áprilisi megjegyzése szerint - a „III", fára festett képet modelljének ajándékozta: ez található ma Paula rokonainak tulajdonában.

149 A modell testi realitása bőrfelülete, attitűdje - magasabb művészeti stúdiumokra inspirálta Székelyt, így esetében végső soron a Múzsa-modell paradigma összecsúszása érhető tetten: a testi valójával ható modellnek Múzsává fordulása. Székely tanulmányfői, a Pauláról festett „fejek" így „az igaznak és szépnek [...] önmagáért való lankadatlan kutatásá"-t'

5ü szolgálván, olyan „ideálportrék", amelyek a tárgyként felfogott modellek „portréivá" fordíthatók, amennyiben a tanulmányokat inspiráló Múzsa és az azokat blokkoló (meztelen) nőként való felfogásuk dinamikusan változó, összefonódó viszonyára fény deríthető. A nemzetközi kutatás figyelme újabban terelődött a 19. század közepén feltűnő aktfotográfiákra, és tematizálta azok kapcsolatát az akadémiákon folyó oktatással, egyes festők alkotási gyakorlatával (magántanulmányok eszközeként, kompozíciót felidéző segédeszközként definiálva azokat), rámutatva a kor erotikus (pornográf) fotográfiáival való interdependens viszonyukra is.

1

" A fényképészettel egyidős, művészeti tanulmányokat célzó aktfotográfiák a metszett, illetve a litografált akttanulmányi 5. Név nélkül: Akadémiai aktfotográfia. Hátradőlő fiatal férfi (Étude d'après nature. Reclining young man) Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára lapokat váltották fel."

2 Az 1850-70-es években működő legismertebb, a környezet, a modellek, a felvétel minősége és a beütött vagy ragasztott szerzői jogok és nevek révén megkülönböztethető fotográfusok - például Moulin,"' Louis d'Olivier,

154 Braquehais,

155 Quinet,

156 Betbeder,

157 A. Belloc,

158 G. Marconi

159 vagy Vargeneau

160tevékenységéhez köthető aktfényképek majdnem kizárólag női modelleket és egyszerű pózokat, klasszikus beállításokat mutatnak. A cenzúrarendeletek miatt azonban az 1870-es évektől 1880-ig gyakorlatilag szünetelt a francia aktfotográfiák gyártása és forgalmazása."

1

' A 19. századi aktfelvételekkel bíró, különböző külföldi magán- és közgyűjtemények limitáltsága miatt szinte felbecsülhetetlen értéket képvisel az a több mint száz fotográfia, amelyet a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára őriz.

162 Ezek a művek annak a kiterjedt sorozatnak a részei, amely jó ideje a nemzetközi (akt)fotográfia-történeti, illetve a fotográfia és a képzőművészet viszonyát vizsgáló kutatások és kiállítások fókuszában állnak. Ezeket az 1880-as évekre datált, a francia (akt)fényképészet, illetve a francia realizmus kiemelkedő darabjaiként számon tartott felvételeket eddig többnyire párizsi fotográfusok - leginkább Louis Igout, de gyakran G. Marconi, illetve A. Calavas - nevével hozták kapcsolatba."

1

' A következő bekezdésekben viszont - amelyek több külföldi fotográfia-gyűjteményben végzett kutatásaim tapasztalatain alapulnak - azt kívánom bizonyítani, hogy ezeken a fényképeken mintarajztanodabeli női és férfi modellek láthatók az akttanulmányok korai gyakorlatára jellemző, például mozdulatkompozíciós beállításokban így a művek Székely Bertalan tanári gyakorlatát tükrözik, és mint ilyenek, az ő szellemi termékei. Hangsúlyozva,