Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Bicskei Éva: A helyi mint nemzetközi / The Eocal as International

láncolat kialakításával, meggátolván Székely atelier-\ének mesteriskolává válását és az intézmény de jure művészeti iskolává alakulását. A magasabb szintű festészeti tanulmányok biztosítására két, kiterjedt akt- (és kompozíciós) tanulmányokat magába foglaló tanfolyamot hoztak létre. Az egyik az 1882/83-as tanévben induló, a Mintarajztanoda épületén kívül elhelyezett, de szervezetileg a Mintarajztanodához tartozó, kizárólag férfi művésznövendékeket tömörítő, Lötz Károly által vezetett gyakorlati festészeti szakosztály volt, amelynek az volt „a hivatása, hogy természetes és szükséges kapcsolatot képezzen [a Mintarajztanoda] és a megnyílandó [festészeti- és szobrászati] mesterműhelyek között".'

7 A felvételt kimagasló alakrajzi képességekhez, „egész alakú élő minta 6 órai folyamában" való lerajzolásához kötötték.

38 A növendékek a tanrend szerint „naponkint 5-6 óráig élő minta után rajzolnak és festenek": ez délelőtt fejminta után, este pedig „légszeszvilágítás mellett egész alakról" készített akttanulmányokat jelentett.'

9 Egy jelentés szerint a növendékek „látható kedvvel és komolysággal munkálkodnak";""' ezzel összefüggésben feltételezhető, hogy Lötz Károly nagy számban alkalmazott női aktmodelleket. Az 1883/84-es tanévben Benczúr Gyula vezetése alatt az Epreskertben megnyíló festészeti mesteriskola, egy nemzeti képzőművészeti „akadémia első alapköve"

41 jelentette a legmagasabb művészeti tanulmányok megvalósítását. A felvettek „akt-festő estéli tanfolyammal" egészítették ki történelmi „compositionális" tanulmányaikat, sőt, a társasági élet jeleseiről festettek portrékat, illetve különböző állami ösztöndíjakban és megbízásokban részesültek.

42 így a mesteriskola nemcsak egyfajta „műhelyt", hanem védettséget is jelentett a pályakezdő festészeknek. Bár az egymásra épülő tanfolyamok egy olyan képzési láncolatot alkottak, amely a festészet alapjaitól a legmagasabb akadémiai műfajok művelésére készített fel, Benczúr atelier-je szervezetileg és helyileg nem kapcsolódott a Mintarajztanodához, mi által Székely Bertalan több mint egy évtizedes, a magasabb művészeti oktatás kiépítését célzó tevékenységét marginalizálta (ennek részeként szüntették meg keddenkénti kompozíció-óráit is 1883tól). Annak ellenére, hogy eredetileg több atelier (párhuzamos mesteriskolák) felállításával számoltak az Epreskertben - Székelyével is -, feltehetően anyagi (művészetpolitikai) okok miatt csak Benczúré épült meg.

45 így a hetvenes évek végétől a műkedvelők, művészek és rajztanárok egymástól eltérő képzési céljai differenciálatlan alakrajzi oktatáson alapultak a Mintarajztanodában.

44 Ez a differenciálatlanság azért jelentett problémát, mert a művészeti tanulmányokra fordított figyelem negatívan befolyásolta a (hivatalosan mértani és technikai) rajzot oktató tanárok képzését és képesítését. A magas szintű alakrajzi tanulmányok bevezetése megakadályozta a képzésben nem részesült, működő rajztanárok professzionalizációját, és ezzel az állami rajztanári állásokat a mintarajztanodai növendékek számára monopolizálta.

45 Néhány évvel később, vagyis az emelt szintű alakrajzi tanulmányokban részesülő növendékek első generációjának végzésekor, a szakszerű alakrajzi képzésre hivatkozva megtörhették a képzésben részt nem vettek állami alkalmazását, de mint az elkövetkező évek történetéből kiderül, őket pótolni nem tudták. A végső soron művészeti tanulmányokra alapozó rajztanári vizsgálatok ugyanis a képesítést elnyerők számát is lehatárolták, illetve a végzetteket a művészetek gyakorlása, és nem az (egyébként alulfizetett) állami oktatási intézményekben való elhelyezkedés felé vezette.

46 A mintarajztanodai alakrajz tanítása, bár az első évtizedben dinamikusan, művészi irányban fejlődött, s kisebb, de nem jelentéktelen mértékben változott, valójában hoszszabb ideig stagnált. A továbbra is differenciálatlan rajztanár- és alapfokú művészképzés megőrizte a korábbi évek gyakorlatát, bár az 1885/86-os tanévtől a férfiak négy évfolyamra osztott képzésében az „élő minta" utáni fejtanulmányokat már a második,

47 majd az 1895/96-os tanévtől az első osztályban is bevezették, csökkentve ezzel az élettelen „domború föszminták" utáni tanulmányokat.

48 A mindinkább az élő emberi alakra koncentráló tanulmányok párhuzamba állíthatók a tradicionális akadémiai oktatásnak a 19. század közepétől Európa-szerte tapasztalható fellazulásával. Az antik szoborminták másolásának háttérbe szorulása a konvencionalizált arányok internalizálásának és az élő minták utáni tanulmányok idealizálásának vette elejét. A meglehetősen későn, az 1897/98-as tanévtől - az 1891ben beolvasztott mesteriskolák szervezeti függetlenedésekor - szétválasztott rajztanár- és művészképzés

49 az élő emberi alak tanulmányozásának differenciálásával is járt. így a múvésznövendékek a kiterjedt alakrajzi tanulmányokat előíró tanterv alapján az aktok rajzolását és festését már a második évfolyamban megkezdték, és esténként is gyakorolták.

50 Sőt, az élő mintákat „a szabadban" is tanulmányozták, és ezzel egy olyan gyakorlat jelent meg a Mintarajztanoda képzésében, amely a 19. század második fele óta elszórtan felbukkant a nemzetközi gyakorlatban.

51 A rajztanárok képzése a korábbi évek gyakorlatát követte, de az akt festését megszüntették - vagyis a képesítettek számának növelése érdekében képzésük színvonalát lejjebb szállították.'

2 A rajztanítónők csak a második osztályban kezdtek „élő mintákat" tanulmányozni, többet dolgoztak domború föszminták után, és alakrajzi óraszámuk is alacsonyabb volt a férfiakénál.

5

' Az aktrajzolás hivatalosan először az 1897/98-as tanévben jelent meg a másodikosok órarendjében, hetente egy alkalommal.

54 A női művésznövendékek viszont az 1902/03-as tanévtől a rajztanítónőkétől elválasztott, és a férfi művésznövendékekével megegyező órarendjüknek köszönhetően „az élő minta után való fej- és aktrajzolást [...] már az I. osztályban megkezdik".

55 Ez azonban nem jelentett koedukált aktrajzolást vagy férfiakt tanulmányozását. Ez csak a női festőiskola növendékei számára vált elérhetővé. A századfordulóra datálható rajzaikon alsóruhában ábrázolt,

56 sőt meztelen férfiről készült tanulmányok is találhatók - de ezekről hiányzik a modell nemi szerve.

57 A női modellekről készített tanulmányok a női festészeti tanfolyamon is jellemzőbbek voltak.'

8 A magas szintű alakrajzi stúdiumok kezdetben egyrészt az intézmény művészeti iskolává való fordítását, másrészt a rajztanítóságnak mint szakmának a mintarajztanodabeli