Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model

IMRE GYÖRGYI A modell Kiállításunk a női aktról szól, amely a 19. századi nyugati művészetben ezerféleképpen értelmezhető, az utcai mutatványosvarázstól a posztliberális város

2 művészeti elitjének kultúrájáig. Ábrázolását leírhatjuk a művészek vázlatkönyveinek, széljegyzeteinek kontextusában éppúgy, mint a barátságjelképek és az orvostudományi szemléltetés tárgyaként. Az ismeretekkel és reprezentatív tartalmakkal telített kiállítási tárgyak körében, mint Vénus de Milót, vagy a populáris kultúrán belül megjelenő Vénus de mille eaux-t.

3 Ha ezt a még Magyarországon is szinte parttalan képözönt át akarjuk tekinteni, szempontjainkat csak magukból a rendelkezésre álló művekből meríthetjük. A kiállításunkon bemutatott műtárgyak ma - néhány kivétellel - valamely magyarországi közgyűjtemény tulajdonában vannak. Nagy részük már 1914 (kiállításunk felső időhatára) előtt oda került - nem privát megrendelőnek készült tehát. Emiatt úgy gondoljuk, hogy legjobb, ha a női aktot a korszak formálódó hazai akadémikus és múzeumi kontextusán belül vizsgáljuk meg. Ennek a 19. századi magyarországi művészetnek, mint „társadalmi közterületnek",

4 amelyet a Nemzeti Múzeum alapításától 1. Sarah Bartmann (1789-1815) halott testének gipszlenyomata (Plaster cast of the body of the African Sarah Bartmann 1789 1815), 1815. Musée de L'Homme, Paris „It is precisely in the Nineteenth Century - at a time when older prototypes and motifs were transformed by new needs and motivations — that the social hasis of sexual myths stands out in clearest relief from the apparently »personal« erotic imagery of individual artists." (Linda Nochlin) (1802) datálhatunk, a mintája lehetett a londoni British Museum (1753) vagy a párizsi Muséum National (1793) és a hozzá kapcsolódó francia akadémia paradigmája. A párizsi intézmény eredetileg egyetlen épületben mutatta 2. Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok (Les Demoiselles D'Avignon), 1907. The Metropolitan Museum of Art, New York volna be a tudomány és a művészet minden területét: az innen származó új múzeumi és kiállítási koncepció azután a kiállítási tárgy létrehozásában és értelmezésében is szerepet kapott.

5 E folyamat egészére Jean Clair gondolata érvényes: „Hogy pedig a műalkotás kultikus, vallási vagy társadalmi értékét végső fokon egyedül magával a kiállítással mint értékkel helyettesítették be, egészen odáig menve, hogy bárminek a kiállításából »értéket« csináltak - nos, ez az a transzpozíció, amelynek jegyében a modern művészet története íródik".

6 A női aktról való 19. századi vélekedések legtöbbje Párizsból ered. Ezek egyik legjelentősebbike azzal áll összefüggésben, hogy a Muséum d'Histoire Naturelle-ben 1815-ben közszemlére tették az afrikai Sarah Bartmann (1789-1815), a „hottentotta Venus" testének Georges Cuvier és Etienne Geoffroy de Sainte-Hilaire kutatólaboratóriumából kikerülő gipszlenyomatát (1. kép) és genitáliáinak preparátumait.

7 (Kat. III-S) Az esemény pillanatában az európai akadémiák többségében még tiltott volt, sőt évtizedekig az is maradt a női aktmodell állítása.

8 A korszak végén, a múzeumi és akadémikus kötelékekből kiemelkedve hozta létre Picasso Avignoni kisasszonyait (kiállítva Párizs, 1907) az afrikai művészet inspiráló hatására. (2. kép) A közben létrejött történetek szerteágazó sokfélesége mind a korszak vélekedésének tekinthető. A 19. századi női aktábrázolás egyben olyan képzőművészeti kérdésekkel is összefüggésben állt - a művész szabadsága, a képi identitás (a kép és a kép nézője), az elevenség képzetei -, amelyek régebbi keletűek voltak, a