Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Magyar László András: A testszemlélet 19. századi változásainak tudományos háttere / The Scientific Background to the 19th-century Changes in the Attitude to the Body
MAGYAR LASZLO ANDRÁS A testszemlélet 19. századi változásainak tudományos háttere A társadalmi és kulturális változások sosem egy csapásra következnek be: a legváratlanabb felfedezéseknek és eseményeknek is mindig megvannak a maguk - sokszor több száz éves - előzményei. A szemléletbeli változások még inkább időhöz kötöttek: olyan, lassú folyamatok eredményeképpen jönnek létre, amelyek általában „felülről" hatnak „lefelé" a társadalomban, míg gyökereik ezerfelé ágaznak a múltba. Mindez nemcsak a magas kultúra, de a mindennapi élet, az öltözködés, a népszokások, a hiedelmek, az ízlés és az erkölcsi értékrend területén is megfigyelhető. A 19. században a test szemlélete a korábbi korokhoz, ám akár csak a század elejéhez képest is alaposan megváltozott, és ehhez a változáshoz a tudomány, pontosabban a tudományos gondolkodás fejlődése is jelentősen hozzájárult. A következőkben e szemléletváltás fontosabb jellemzőit, tényezőit próbálom vázlatosan bemutatni. Bevezetés A 19. század tudománya a 16-18. században gyökerezik: a reneszánsz tudósok által széles körben gyakorolt, ám először tisztán csak Francis Bacon' (1561-1626) írásaiban megfogalmazott empíria, a descartes-i, Spinozái racionalizmus, a felfedezések során Európába áramló információés tárgytömeg, a szaktudományok (fizika, kémia, orvostudomány, botanika, csillagászat stb.) eredményei, majd a felvilágosodás kritikus, szkeptikus, evolucionista és társadalomreformer gondolatai alakították alapvető elveit és szemléletét. A 19. századot politikailag a francia forradalom és az erre következő reakció élménye, szellemileg pedig a század első felében - a kultúra minden területére kiterjedő - romantika, majd ennek visszahatásaként, főként a század 50-es éveitől az egzaktságra, kvantifikációra, anyagelvűségre törekvő tudományos világnézet határozta meg. Mindez persze a test szemléletére csak közvetve hathatott, ám a jelenségvilág oksági láncainak kezdetén - ha létezhet ilyen kezdet - mindig e fő tényezők találhatók. Mielőtt azonban továbbmennénk, érdemes néhány szóban arra is kitérni, hogy az európai tudomány milyen csatornákon juthatott el a magyar olvasóközönséghez. A tudományok fejlődését hazánkban a 19. század elején rendkívül szűk, alig néhány száz főre tehető, a század végére azonban már jelentős, talán több százezres réteg kísérte figyelemmel. A magyar társadalom többnyelvűsége, az elit magas szintű, főként német, francia - és latin nyelvismerete megkönnyítette a kommunikációt. A tudományos tájékoztatásban a század első felében Thaisz András, Döbrentei Gábor és Fejér György lapja, a Tudományos Gyűjtemény (1817-1841) és a Toldy Ferenc és Csató Pál által szerkesztett, az MTA által kiadott Tudománytár (1834-1844), a század közepén pedig az Erdélyi Múzeum Egylet Evkönyveinek sorozata (1859-1873) képviselte a legmagasabb színvonalat. A század második felében a természettudományok eredményeinek népszerűsítését szolgálta a Királyi Magyar Természettudományi Társulat által 1869-ben - Szily Kálmán szerkesztésében - létrehozott Természettudományi Közlöny, majd a működését 1873-ban megkezdő Természettudományi Könyvkiadó Vállalat, amely sok száz remek kiadványával járult hozzá a hazai közönség tájékoztatásához. A széles spektrumú tudományos lapokon kívül az ún. néplapok, például Vas Gereben Nép Barátja című lapja, a Klezsó József-, Somogyi Károly-féle Családi Lapok, a Pákh Albert által szerkesztett Vasárnapi Újság, a Csengery Antal által kiadott Magyar Nép Könyve és Család Könyve is sikerrel terjesztették az ismereteket. Másfelől - talán a Toldy Ferenc és Bugát Pál által indított Orvosi Tár kivételével - csupán a század közepétől jelentek meg egyre-másra szaktudományos lapok is, amelyeket azonban a műveltebb nagyközönség is forgathatott, például Török János Gazdagsági Tudósításai vagy a Pbilologiai Közlöny. A tudományok honosításában az értelmiség rendkívüli mobilitása, a külföldi egyetemjárás, a személyes kapcsolatok sokasága a legfontosabb tényező, de a század 40-es éveitől az újságok (és a kalendáriumok), a Brockhaus-lexikon sikerének hatására sorra megjelenő lexikonok - közülük is leginkább a Wigand Ottó által kiadott Közhasznú Esmeretek Tára (1831) -, a treforti reformoktól pedig a középiskolai oktatás szerepe is jelentős. A test mint önálló világ A testszemlélet szempontjából a legfontosabb újdonság, hogy az emberi test - legalábbis a tudományos gondolkodásban - végképp elvesztette hagyományos szimbolikus és morális jelentéseit. Előbb kutathatóvá (Andreas Vesalius, 1514-1564), 2 majd értelmezhetővé (Sanctorius [Santorio], 1561-1636, William Harvey, 1578-1657, René Descartes, 1595-1650) 5 , végül puszta kémiai (Joannes Baptista van Helmont, 1579-1644, Georg Ernst Stahl, 1660-1734) 4 vagy fizikai-mechanikai (Friedrich
