Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Sascha Renner: Hatalmi anatómia / Anatomy of Power
7. Renée Cox: Hot En Tott, 1 994. lították szembe. (S. kép) 11 Sarah Bartmann - a faji pária. A dél-afrikai őslakók leszármazottainak szemében Sarah Bartmann jelképezi mindazt a kizsákmányolást és megaláztatást, amit a koiknak a gyarmatosítás korában a közelmúltig el kellett szenvedniük. Emiatt kezdtek el 1994-ben harcolni azért, hogy maradványait a párizsi múzeumból visszaszállítsák dél-afrikai hazájába. Ebben olyan afrikai származású művészek is támogatták őket, akiknek feminista és posztkolonialista kritikájához Bartmann története hathatós ösztönzést adott. Aktív szerzőkként műveikben visszakövetelték azt a jogot, hogy az ember maga rendelkezhessen saját testének nyilvános bemutatásáról, ami Sarah Bartmannak soha nem adatott meg. Renée Green afroamerikai művésznő installációjában (6. kép) egy La Belle Hottentote feliratú faemelvény, egy színpadi fényszóró és egy létraszerű konstrukció (melyre Cuvier vizsgálati beszámolójából idézett szövegrészleteket nyomtatott a művész) szívszorító együttest alkot (Sa Main Charmante, 1989), amely a tudományos osztályozások stigmatizáló szerepének kérdését veti fel. 2 ' Két dél-afrikai művész, Willie Bester és Penny Siopis plasztikát, illetve fotográfiát készített (Sarah Bartmann, 2000 és Saartjie Bartman, 1994), amelyekkel Sarah Bartmann emlékének adóznak. A jamaikai születésű Renée Cox fotóművésznő pedig a „hottentotta"-mítosz jelenkori újrainterpretálására vállalkozott, amikor a fekete nők szexualitását szemléltető régi nyugati táblázatokba saját testét illesztette (Hot En Tott, 1994). (7. kép) 14 A visszaszállítás érdekében tett erőfeszítések végül eredményt hoztak. 2002 májusában megérkezett Dél-Afrikába egy zászlóval díszített koporsó, amelyben ott volt Sarah Bartmann csontváza a konzervált szerveit tartalmazó üveghengerekkel és a gipszöntvénnyel együtt. Augusztus 9-én temették el a dél-afrikai elnök, Thabo Mbeki jelenlétében, Port Elizabethtől 35 kilométernyire a Gamtoos River partján, feltételezett szülőhelyén. FORDÍTOTTA HAV A S LUJZA JEGYZETEK Különféle írásmódok vannak forgalomban, mindenekelőtt a holland változat, Saartjie Baartman („kicsi Sára..."), amelyet paternalista mellékzöngéje miatt a magam részéről nem használok. A továbbiakban az 1811. december 7-én kelt keresztlevél hiteles írásmódjához tartom magamat. Musée de l'Homme, Párizs; nyomtatásban in: Sharpley-Whiting 1999. 19. Sarah Bartmann eredeti neve nem dokumentált. " Barrow, John: Jobann Barrow's Reisen durch die inneren Gegenden des südlichen Afrika in den Jahren 1797 und 1798. Weimar 1801. 152. J Î. kép: rézkarc; 220 x 293 mm. Ebben a karikatúrában a francia rajzoló a britek voyeurizmusát gúnyolja. „Oh! godem, quel rosbifs" [A mindenit! Micsoda sülthús!] magyarázza a kép bal szélén ábrázolt katona, miközben Sarah Bartmann feneke felé nyúl. „Ah! que la nature est drôle!" [Ah, milyen tréfákat űz a természet!] - mondja a másik katona, aki közvetlenül a nő nemi szervét bámulja. „Qu'elle étrange beauté" [Micsoda furcsa szépség!] - csodálkozik a lornyonos civil. Egy nő lehajol, hogy megkösse a cipőfűzőjét (innen a cím), és sokértelműen megjegyzi: „A quelque chose malhereux est bon" [Minden rosszban van valami jó], eközben Sarah lábai közé és a katona kiltje alá kukucskál. Vö. Saartjee, The Hottentot Venus. (1811. British Libtary, London) Az ábrázolás alapján elképzelhetjük, miképpen állították Sarah Bartmannt a londoni kíváncsiskodók szeme elé. Az idegenség csáberejét az egzotikus külsőségek - a bunda, a gazdag gyöngydísz, az arcfestés, a kötény és az egyhúros hangszer - tovább fokozták. Altick, Richard: The Shows of London. Cambridge 1978. 268-273. Lessing, Gotthold Ephraim: Laokoón vagy a festészet és a költészet határairól. (1766) Ford. Vajda György Mihály. In: Uő.: Válogatott esztétikai írásai. Vál. Balázs István. Bp. 1982. 298. XXV. Blainville, Henri de: Sur une femme de la race hottentotte. Bulletin des Sciences, par la Société philomatique de Paris 1816. 183. 8 Blainville i. m. (7. j.) 186. Cuvier, Georges: Extrait d'observations faites sur le cadavre d'une femme connue à Paris et à Londres sur le nom de Venus Hottentotte. Mémoires du Muséum d'Histoire Naturelle 3. 1817. 259-274. Cuvier i. m. (9. j.) 263. Fotó: Zentralbibliothek Zürich, Zürich. 12 2. kép: Nott, J. C. - Gliddon, George R.: Indigenous Races of the Earth. Philadelphia-London 1857. kötetből. Nott és Gliddon „majom-térképében", amely a majmok és „néhány alsóbbrendű embertípus" rokonságát kívánja sugallni, Sarah Bartmann képmása 54 majomfajta és öt további embertípus képe mellett bukkan fel. Az illusztrációk a szerzők szerint a „rendkívüli megegyezéseket" szemléltetik egyazon földrajzi régió két- és négylábú lakói között (646). A „hottentottákról" azt állítják, hogy „olymértékben különböznek minden emberitől, mint egy mopszli egy fajtiszta agártól" (628). Cuvier i. m. (9. j.) 265. 14 Cuvier i. m. (9. j.) 259. 15 Virey, Julien Joseph: Histoire naturelle du genre humain. Paris 1824. I. 249. Cuvier i. m. (9. j.) 264. Campert idézi: Sömmerring, Samuel Thomas von: Über die körperliche Verschiedenheit des Negers vom Europäer. (1785) Frankfurt-Mainz 2001. 6. 18 3-4. kép.- Id. kat. lil-4. Forster, Georg: Die Kunst und das Zeitalter. Thalia 1790. 1. 91 sk. Az idézet forrása: Martin, Peter: Schwarze Teufel, edle Mohren. Hamburg 1993. 241. Théaulon, Danois és Brassier: La Venus hottentote, ou haine aux Françaises. (Hottentotta Venus, avagy gyűlölet a francia nőkkel szemben.) A színjáték ősbemutatója 1814. november 19-én volt Párizsban. Teljes szövegének utánnyomása és kommentálása: Sharpley-Whiting 1999. 127-164. 5. kép: Ez a nyomat a női szépség legmagasabb fokát képviselő Medici Vénusz állítja szembe egy „hottentotta" nőalakkal. A nő klasszicista eszményképe bájos pózban álló antik szobor formájában jelenik meg, míg ellenpárja a szemléltető ábrák stílusában, szigorú profilnézetben. A kép egy bizonyos faji típust reprezentál. 6. kép: Renée Green: Sa Main Charmante. (1989) Vegyes technikájú installáció (reflektor, papír, festék, tus, fa alapon); 177,8 x 161,3 cm. (A The Allen Memorial Art Museum, Oberlin College, Oberlin, Ohio) 7. kép: Zselatin ezüst nyomat; 400 x 600 mm. (A művész hozzájárulásával.)
