Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Sascha Renner: Hatalmi anatómia / Anatomy of Power
Kaukasierin. Hottentottin. mus végzett koponyák sokaságán. Camper maga festőként tevékenykedett, és 1774-től haláláig anatómiát tanított az amszterdami Rajzakadémián. Szenvedélyes meggyőződése volt, hogy metrikus módszerekkel el tud jutni a szépség lényegének meghatározásához. Tüzetes összehasonlító anatómiai tanulmányok után 1768-ban úgy vélte, hogy az ún. arcszögben megtalálta a mindent eldöntő mértéket. Felismerése szerint „egy afrikai mór feje [...] 70 fokos szöget alkot, egy európai emberé azonban 80 fokosat. [...] Emiatt a 10 fokos különbség miatt az európai fej szebb, mert az antik művek legmagasabb rendű szépségének 100 fokos szög az alapja". 1- Camper számára az arc szöge szolgált az antik korban lefektetett szépségkánon tudományos fokmérőjeként, és ennek az afrikai típus felelt meg a legkevésbé. „Majomszerű, csapott homlokával" és „előreugró felső állcsontjával" a Belvederei Apollo ellentétét testesítette meg. (3-4. kép, Kat. III-4) 1 * Az európai testalkat esztétikai felsőbbrendűsége megkérdőjelezhetetlennek számított abban a korban, amikor a festők és a szobrászok fő törekvése az antik szobrok ideális formáinak újraalkotása volt. Azokat a testeket, amelyek eltértek ezektől a normáktól, csúnyának tekintették. „Minden eltérés attól a méretaránytól, amelyet Polykleitos határozott meg kánonjával, vagy Parrhasios, a festészet elismert törvényteremtője fektetett le, minden nem görögös kifejezésű fej, minden figura, amely nem valamely görög istenségtől kölcsönzi jellegét és harmóniáját, óhatatlanul a torzulás régiójába süllyedést tanúsítja" - írta a népek jeles ismerője, Georg Forster 5. Hubert Luschka: Kaukázusi és hottentotta nő (Caucasian and Hottentot Woman), 1864. Bibliothek der Eidgenössischen Technischen Hochschule Zürich, Zürich 6. Renée Green: "Sa Main Charmante" ("Her Charming Hand"), 1989 o (1789). 19 A maga korában nagyra értékelt történész, Theophil Friedrich Ehrmann (1763-1811) pedig azt fejtegeti Geschichte von Senegambien (Szenegambia története, 1792) című művében, hogy Afrikában „az emberi testalkat folyamatos lefokozódása figyelhető meg a fehér, hosszú hajú, jó alkatú embertől a négerig". Utóbbiról később a következőt mondja: „A néger koponya alakja szöges ellentéte az ideális szépségűnek tekintett görög fejformának". 20 Sarah Bartmann a klasszicista normát igazolta annyiban, amennyiben annak tökéletes tagadása volt - és ezzel ugyanolyan lényeges formálója lett, mint a művészeti akadémiákon tanított ideális szép képzete. Minden társadalom megalkotja magának a neki megfelelő ellenképet. A „szép" test megalkotása csak árnyékával, a rendhagyó, patologikus testtel szembeállítva lehetséges. Sarah Bartmann strukturális szükségszerűség volt egy olyan korban, amely újra és újra határvonalakat húzott a Mi és a Mások között, hogy fenntartsa az abszolút különbözőség illúzióját. Ebben a manicheisztikus értékrendben Afrika jelképezte a másság, a primitívség, a rútság, az ösztönösség kategóriáját, röviden mindazt, ami ellentmondott a klasszicizmus teoretikusai által kidolgozott rangsoroló esztétikának. Ezt az ellenképet a maga fizikai valóságában állították az egyre népesebb nézőközönség elé, amikor az akkori megítélés szerint aránytalan testalkatú embereket mint látványosságokat nyilvánosan mutogattak. Közülük Sarah Bartmann volt a leghíresebb. Egy sor karikatúra tette nevetségessé, sőt még egy vaudeville-színjáték is, 21 és akadtak tudományos dolgozatok, amelyek európai szépségekkel ál-