Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Sascha Renner: Hatalmi anatómia / Anatomy of Power

DISTRIBUTION OF RflOMKEYS, IN THEIR RELATION TO THAT OF SOME INFERIOR TYPES QF.ft MS face* <f

ük farit'. ]g$7.- Pliilad'

1 J J. Li

W

kcott frU.-Lotidwi, IViiker ft'Cb két férfiú az etnocentrikus normák háttere előtt olyan képet alkotott a „hottentotta" testről, hogy az a faji szempontból alacsonyabb rendű, az esztétikailag rút fogalmával lett egyenlő. Ténymegállapításaik jóvoltából azután Sarah Bartmann az emberi faj egyetlen képviselőjeként helyet kapott az Histoire naturelle des mammifères (Az emlősök természetrajza, 1824) című nagyszabású műben. A gazdagon illusztrált kötetben a különféle majomfajokat közvetlenül megelőzve jelent meg két kép a lemeztelenített nőről, amelyeket Léon de Wailly festő készített róla a Jardin du Roiban megtartott vizsgálatok idején. (Kat. III-5)

U A de Waillyféle ábrázolást és a hozzá kapcsolódó értelmezéseket azután átvette a fajelmélet néhány későbbi képviselője. (2. kép)

11 A Jardin de Roi-ban lefolytatott vizsgálat csalódást hozott a kutatók számára. Nem sikerült ugyanis megvizsgálniuk azt a „rendhagyó többletet, amelyet a nő fajának különleges ismertetőjegyévé tett a természet"." Sarah Bartmann ugyanis vonakodott bepillantást engedni testének intim részeibe, és még pénzajándékokkal sem lehetett engedékenységre bírni. 1815. december 29-én a fiatal nő meghalt. Valamilyen fertőző betegség vitte el, amelyet a mértéktelen alkoholfogyasztás is súlyosbított. Teste néhány nap múlva megérkezett Cuvier boncasztalára. A boncolás eredményét a tudós a következő megállapítás előrebocsátásával tette közzé: „A természettudományban nincs nevezetesebb dolog a hottentották kötényénél, egyetlen más jellegzetesség sem volt ilyen sok vita tárgya".

14 Végül azután felfedte a titkot: az „undorító torzulás" (^difformité dégoûtante") esetében a labia minora túlfejlettségéről van szó, amely az ő értelmezése szerint a forró afrikai éghajlat következménye volt. Cuvier szakvéleménye sokban hozzájárult az afrikai nő képének kialakításához, és a közvélekedésben Sarah Bartmann hamarosan ennek a nőképnek a szimbólumává lett. Publikációja mindenekelőtt arra szolgált, hogy tudományos tekintéllyel támasszon alá egy mítoszt, amely az afrikai nőt a zabolátlan szexualitással hozza összefüggésbe. Sarah Bartmann szokatlanul megnyúlt szeméremajkait ugyanis a biológiai determinizmus akkoriban uralkodó tudományos elméletének szellemében úgy értelmezték, mint a csillapíthatatlan szexuális gerjedelem és ezzel együtt az elvetendő erkölcstelenség fizikai megnyilvánulását. Julien Joseph Virey, a neves fiziológus „heves szenvedélyek okozóját" látta bennük, amelyek „kétségtelenül hozzájárulnak a morális és az intellektuális képességek csökkenéséhez", és állattá alacsonyítják le a fekete nőt." Ez a Venus sértette a görög arányokon iskolázott szem esztétikai érzékét is. Cuvier szerint a „legvisszataszítóbb" („le plus rebutant") a nő arca: a „néger" és a „mongol" keveréke, amelyben mindkét típus legellenszenvesebb vonásai egyesülnek, az afrikai előreugró állkapcsa és „utálatos" duzzadt ajka a mongol lapos orrával, keskeny, vágott szemével és „túlburjánzó" járomcsontjaival.

16 Cuvier az esztétikai értékskála legalsó fokára száműzte Sarah Bartmannt, és ebben megerősítették azok a mérések, amelyeket Peter Camper (1722-1789) holland anató3. Peter Camper: III. Tábla. Leszármazási láncolat a „farkas majomtól" Apollóig, (Plate HI. An ascending chain, from the "tailed monkey" to Apollo) (1772) 1791 . Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem 4. Peter Camper arcszögeket szemléltető illusztrációja (Pierre Camper's Illustration of the Facial Angle). 1791. Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem y