Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)
« Kinyilatkoztatás » Szobotka Imre kubista korszaka 1912-1922 A művész testvére, 1920 (kat. 16.) Szobotka Imre (1890-1961) fél évszázados művészi életútján végigte kintve viszonylag egyszerűen összegyűjthetők azok a mozzanatok, ame lyek törésektől sem mentes pályájának határpontjait jelentik. Az 1910-es évek elején - egy „kötelező" olaszországi tanulmányút folytatásaként barátja, Csáky József szobrász hívó szavára művészi kiteljesedést keresve Párizsba utazott, mely döntésnek akkor még nem sejthető záróakkordja a világháború kitörése utáni internálás lett. Szobotka a hosszú, több éves „kényszerszabadság" miatt sem a franciaországi, sem az itthoni művészeti közéletben nem játszhatott aktív szerepet, második pályakezdésére csak hazatérését követően kerülhetett sor. A beilleszkedés mégis sikeresnek mondható: a művészt 1924-ben már a modernista képzőművészek maradékát és a Képzőművészeti Főiskoláról frissen kikerülő fiatalok nagyobb csoportjáttömörítő KUT alapító tagjai között találjuk, néhány évvel később, 1929-ben pedig a konzervatívabb szemléletű Szinyei Társaság tájképdíjával tüntették ki. A húszas évek végére a művész kubizmuson iskolázott stílusa lépésről lépésre átalakult, s az irányzat formai emlékeit mindvégig megőrizte ugyan, de képeinek oldott festőiségét, líraira hangolt világát mindinkább a „külső" tájak, a zebegényi, a balatoni és a szentendrei vidék hangulata inspirálta. Ilyenformán Szobotka a Gresham-kör művészei - Szőnyi István, Bernáth Aurél, Berény Róbert, Egry József - között találhatta meg legközelebbi szellemi rokonait, akikkel a későbbiekben is gyakorta állították párhuzamba Falak Budán, 1920 (kat. 17.)
