Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

a múltban. A művek azonban itt vannak, s nem tehetünk egyebet, mint újraolvasva és friss szemmel nézve őket - Fülep Lajos szavaival - megkeressük bennük az időn kívül álló, örökkévaló vonásokat. Patakpart, 1914-16 (kat. 30.) 1961-ben bekövetkezett halála után Szobotka továbbra is számontartott festője maradt a magyar művészettörténetnek, amely elsősorban a kubista inspirációjú műveit tekinti meghatározónak, bár a 30-as években a Greshamkör oldott, posztnagybányai ihletésű szellemiségében is jelentős műveket alkotott (Lacikonyha, 1929-1933). Ugyan a Magyar Nemzeti Galéria és a Janus Pannonius Múzeum állandó kiállításán egy-két műve folyamatosan látható, ennek ellenére Szobotka kulturális jelenléte inkább hullámmozgás-szerűén ragadható meg a halálát követő évtizedekben. 1971 -ben a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményes kiállítással emlékezett a művészre, 1 973ban pedig a milánói Galleria dell'lncisione mutatott be nagyobb anyagot a művész korai korszakából. 1 982 őszén a zalaegerszegi Göcseji Múzeum a művész 191 0-es évekbeli festészetének szentelt átfogó kiállítást, 1986 októberében a pécsi Janus Pannonius Múzeum mutatta be a Claudel-illusztrációkat. 1996 januárjában a Kieselbach Galéria rendezett egy kisebb kamarakiállítást, amelyen az Angyali üdvözlet illusztrációi külön falon szerepeltek. Az 1996-ban a Magyar Nemzeti Galériában látható Nagybánya művészete című nagyszabású tárlaton a művész három munkája szerepelt. 2000 novemberében Tájkép fával, 1916 (kat. 38.)