Szücs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka. 1912–1922 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1)

Fej, 1913-14 (kat, 5.) kielégítő volt az a kifejezési forma, amit a magam részére alkottam. olvasható a művész 1930-as években keletkezett Önéletrajzában művészi életútjának rövid, mégis jellemző foglalata. - Amint felmerült az idegen szemlélő, magyarázatokra szorultam volna. A szó mindég idegen marad a piktúrához. Kettős önarcképemben képszerű magyarázatát akartam adni a kétféle képlátás különbségének és összefüggésének. Ezt néhány esetben talán meg lehet tenni, de mint cél nem állja meg a helyét. Mind többet foglalkoztam az érthetőség problémájával, és fokozatosan igyekeztem kiküszöbölni képeimből azokat az elemeket, amelyeket a piktúra, szorosabban véve: a kubizmus tolvajnyelvének nevezhetnék. így fokról [fokra] mind jobban közeledtem egy olyan naturalizmus felé, ahol a képnek tulajdonképpeni célja jóformán beleveszett a természet szépségeinek önfeledt élvezésébe." A történelmi folyamatokat a végpontjukról szemlélő és elemző utókor számára egyértelmű, hogy az 1918-1920 körüli felgyorsult események, a világháború vége, a forradalmak és a békekötések időszaka nemcsak Magyarország, hanem minden egyes állampolgárának további életét radikálisan befolyásolta, a szinte követhetetlen változásokra reagálva ezernyi egyszemélyes világmagyarázat tört napvilágra, s a megcsappant hitek és elvesztett illúziók mégisreménykedő időszaka következett. Az alkotók jelentős hányada a politikamentes artisztikumba vonult vissza - közéjük tartozott Szobotka is -, s miközben művészetük egyre kifinomultabb formai Csendélet üveggel, 1913-14 (kat. 6.)