Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
1902 télen betegség 252 nyár Bécs ősz Hegyi tó 263 1903 tavasz semmi, Bécs nyár Iglófűred 264 ősz, modern tájak 265 1904 tavasz hosszú tó ősz, folyópart 266 1885. december 16. f szegény anyám 267 1885 tavasszal Pestre Kőnek Ida atelierje, 268 több kép, első (alak), 269 tavasszal Beckóra, 1886 nyáron Árvába (Kubin) 270 262 1902 januárjában Beckón feküdt ízüleü reumatikus lázzal, majd a Lukács fürdőben kúráltatta magát. (Czóbel 70.) Mint Mednyánszky Dénes írta egyik levelében, 1902. március 2-án Sirchich Jankának: „abban amit ír, sajnos, csak a magam régi aggodalmának igazolását látom, mégpedig mind az egészség hiányos tekintetbevételét és ápolását, mind a meglevő anyagi eszközökhöz mérten oktalan gazdálkodást illetőleg. Remélem, hogy a budapesti Lukácsfürdő használata jó hatással lesz és hogy a kezelő orvos jó tanácsokat fog nyújtani. De László azután ezeket a jótanácsokat valóban kövesse is és tartsa szem előtt, hogy egész jelene és jövője attól függ, hogy egészségét ismét helyreállítsa és sértetlenül megóvja." (Kállai 53.) Áprilisban már Bécsben volt, ahol Lorenz és Kleinmeier professzorokkal kezeltette magát. Mint egy levelében írta: „Ha a kezelés annyit használ, mint amennyire fáj, akkor nemsokára egészségesnek kellene lennem. Minden vizit után egészen ki vagyok merülve, és alig mozdulhatok fájdalmak nélkül, emellett iszapfürdőket kell vennem. A legszomorúbb az a dologban, hogy mindketten, úgy, mint Reich dr. Pesten, úgy vélik, hogy a kúra és a kitartás ellenére is az elérhető eredmény nagyon csekély lesz." (Enigma, No 24/25, 2000. 123.) 263 Őszi reggel, Teli alkony, Egy esős nap, Hegyi tó c. képei szerepeltek a Műcsarnok kiállításán. (A budapesti Orvos-szövetség védnöksége mellett rendezett mű-kiállítás 1902. Budapest, 1902. No 10., 25., 27., 33.) 264 Bizonyosan az ottani gyógyfürdőben kezeltette magát, mert 1902/1903-ban többször is betegeskedett. 265 Utalás a Műcsarnok Í903/1904-es téli kiállításán szereplő képeire: Alkony a lápon, Este, A Vág mentén, Eső után, Csend, Város széle, Napkelte az erdőben, Őszi táj. ( Orsz. Magyar Képzőművészeti Társulat téli kiállítása 1903-4. Budapest, 1903. No 1., 3., 12., 94., 95., 119., 623.) 1904. április 10-én így írt ezekről a képeiről: „Fordulat művészeti vergődésemben. A múlt év őszi kiállításán szerepelt képeim fölfogásban szintetikusabbak, mint az előzőek. Szabadabbnak éreztem magamat és valamivel többet is termeltem. A következő hónapok, decembertől februárig, néhány változást hoztak, legalább a festési eljárásban. Ekkor ismertem meg a spatulyával való festés teljes értékét. Ez még nem volt elegendő és alig elégített ki. Korábban erőteljesebben törekedtem látásom és érzésem kiszélesítésére, többoldalúságára. Á szuggesztív festés foglalkoztatott s régóta óhajtott cél felé törekedtem állandóan. Igyekeztem megállapítani a kapcsolatot, amely művészi felfogásomat a legújabb modern irányzattal hozza összhangba, mert éreztem, hogy ilyen módon jelentékeny lépéssel mehetek előre. (Mednyánszky 1960, 75.) 266 Utalás a Műcsarnok tavaszi kiállításán szereplő Mocsaras táj, Őszi délután, Poprádi tó, illetve a téli kiállításon szereplő Őszi világ c. képeire. (Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítás 1904. Budapest, 1904. No 208., 210., 211. és Országos Magyar Képzőművészeti Társulat téli kiállítás 1904/5. Budapest, 1904. No 6.) 267 Ld. a 241. jegyzetet. 268 Ld. a 242. jegyzetet. 269 Egy későbbi, dátum nélküli feljegyzésében írta 1885-ről: „akkor csináltam Ménhárdra képet és őszi tárlatra, azonkívül illusztrációkat. Azon szomorú télutón visszajövet csináltam a Térdeplő elítéltet, azután Beckóra jöttem, itt festettem egész júniusig" - [MNG 1927-1369], [35. füzet] Ménhárdról és Justh Antalról, ott élő egykori nevelőjéről ld. az 59. jegyzetet. 270 Egy dátum nélküli feljegyzésében írta itteni modelljeiről: .Árvába mentem Miksónán keresztül. Kubin. A kocsis, aki a vasútról Kralovánból hozott Kubinba, az ügyvéd kocsisa f; Dugel, a fiatalabbik kubini polgár f; a két asztalos, a két kő törő, az egyik kicsi a másik nagy; egy Kubinban szolgáló ember, az erő jelképe Biszterecről kettő, Nádassy kocsisa Biszterecről egy nagy, csontos fiatalember f; a kis kovács f; a koma Arvaváralján; a két jó barát Váralja mögött; a zubereci, aki annyira hasonlított Szmrecsányinéhez; a rózsahegyi szép kocsis f, Korén Mátyás f*; a gyönyörű, nagy kőtörő; Tyihon, a postakocsis f" - [MNG 1927-1369], [35. füzet]
