Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Szabály a magasabb erkölcs. A „tegnapiak" összeomlásához egy csekélység is hozzájárult. Az, amit Bulival Akibárói 200 beszéltünk. Gyakran csekélységek is hatnak, amennyiben úgyszólván ők teszik az utolsó cseppet, amelytől a pohár túlcsordul. 1901. április 8. Budapest Pompásan aludtam végre pihentem. Az idő gyönyörű, egész tavaszi. Tofflerrel 201 reggeliztem, filozofálgattunk. 11-kor elmentem sétálni a Városligetbe. Valami kopár vidék jutott eszembe, ami közben rajzoltam egy fát a ligetben, aztán eszembejött ismét a piktúra és a tájkép, miért is oly szép a zord sivárság. 1901. április 24. Budapest Ismét egy fázis letelik. 23 nap óta keveset dolgoztam, de annál többet gondolkodtam. Az utóbbi 7 hónap fáradalmait némileg kihevertem. Most ismét irányváltoztatásra, leszerelésre van szükségem. Lassú, megfontolt és át-és-át szellemi munkára van szükségem. Mindenek előtt azonban koncentrációra és önmagamba való elmerülésre. A legutóbbi két dolog ami iránt tisztába jöttem 1:) viszonyom élőlényekhez. 1914-től 1936-ig a Képzőművészeti Főiskola művészettörténet tanára, 1920-ban egy évig igazgatója, majd két évig rektora volt. Réti Istvánnal együtt megreformálta a főiskolai oktatást. 1924-től tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, 1927-től a Felsőháznak. Kiemelkedő tudományos és oktatói tevékenységét kétszer ismerték el Kossuth-díjjal, 1952-ben és 1964-ben. Mednyánszky művészetének jelentőségét korán felismerte, rendszeresen figyelemmel kísérte munkásságát kiállítás ismertetéseiben, valamint több önálló tanulmányban. Mednyánszky szerette és tisztelte Lykát, gyakran először neki mutatta meg képeit, leveleiben, illetve feljegyzéseiben Carlóként említi. Lyka Károly rendkívül terjedelmes — 1890-1943 közötti - munkásságának bibliográfiája: Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. Budapest, 1944. 319-345. Itt felsorolt műveiben egyaránt teret kap a művészettörténet szakavatott kutatója és a kortárs visszaemlékező: Vándorlásaim a művészet körül. Budapest, 1970.; A táblabíró világ művészete. Magyar művészet 1800-1850. 3. kiad.; Budapest, 1981. Nemzeti romantika. Magyar művészet 1850-1867. 2. kiad. Budapest, 1982.; Magyar művészélet Münchenben. Magyar művészet 1867-1896. 2. kiad. Budapest, 1982.; Közönség és művészet a századvégen. Magyar művészet 1867-1896. Budapest, 1982.; Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig. Magyar művészet 1896-1914. 2. kiad. Budapest, 1983.; Szobrászatunk a századfordulón. Magyar művészet 1896-1914. 2. kiad. Budapest, 1983.; Festészetünk a két világháború között. Visszaemlékezések 1920-1940. 2. kiad. Budapest, 1984. (Munkásságáról: Pemeczky Géza: Tíz esztendő a magyar képzőművészeti kritika hőskorából. Portré Lyka Károlyról és Fülep Lajosról. Művészettörténeti Értesítő, 14. 1965. 179-186.) 200 A beszélgetés vélhetőleg Katona Nándor akkortájt már jelentkező paranoiájával kapcsolatos. A századforduló környékén, Katona kezdettől fogva meglévő kisebbségi komplexusa súlyos üldözési mániává fokozódott. Nyilvánosan megvádolta Mednyánszkyt, hogy az „képeit tőle lopta." Emlékiratait Mednyánszky halála után tizenegy évvel vetette papírra, amely inkább tekinthető egy beteg lélek tükrének, mint megbízható forrásnak. {Kállai 27.; Katona 177-210.) 201 Toffler Izidor (1853-1914) Mednyánszky „filozófus" ismerőse, egyik lelki vezetője. Sűrűn változó címeit, mindig feljegyezte, pl. 1901: „Toffler Izidor Rózsa utca 54." - [1927-1442], [68. füzet]; 1908: „Toffler Izidor Szövetség utca 31. földszint 8." - [MNG 1927-1489], [74. füzet], 1910: „Izidor Toffler, Dob utca 36. I. ajtó 10." - [MNG 1912-1443], [166. füzet]; 1911: „Isidor Toffler Orsika utca 4." - [MNG 1927-1353], [94. füzet] 1912: „Toffler Izidor Murányi u. 15." - [MNG 1927-1332, 10. füzet] 1912 januárjában írta egy levelében róla: „Itt volt 10 nap előtt az öreg Toffler úr, néhány jó estét töltöttünk bizalmas társalgással, mint az olyan két vén bagoly, aki már nemsokára tovaszállni készül jobb hazába." Képek átadásával is segítette. (Enigma, No 24/25, 2000. 145.) A Singer és Wolfner céggel kötött 1914-es szerződésében kikötötte, hogy rendszeres anyagi támogatásban részesítsék Tofflert az ő kontójára. (Enigma, No 24/25, 2000. 164.) A Budapesti Zsidó Hitközség Központi temetőjének nyilvántartása szerint, Toffler utolsó lakcíme a Murányi u. 4-ben volt és a Rókus kórházban halt meg. Bejegyzett foglalkozása: ügynök. Sírja: 43. parcella, 35. sor, 7. sír. Ld. méga 155. jegyzetet.
