Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Az árnyékok reflexnélküliek. A lokáltónusok közvetlenül hatnak. A feloszlató sugártörések teljes hiánya. Mélység. Drámaiság. A földi börtön. Ebben rejlik ennek a hangulatnak a tragikuma. (Szellemfejtő) Ezzel szemben a köd vagy mindenfajta sugártörés a pozitívumból a szellemi felé tartó átmenetnek tekintendő. A napvilág az anyagot szivárványszínekre bontja és ezáltal mintegy anyagtalanná varázsolja. Ugyanez a hatása a ködnek is. [... ] 1896. január 2. A legtöbb modern regényhős parazita, elfinomult üvegházi növény. Az én hőseim sohsem voltak ilyen üvegházi növények, hanem a szenvedés és az önfeláldozás hősei. Üdv nekik! Továbbra is imádni és szeretni akarom őket. Ok a jövő eszményei. Kegyetlenek Éppen most láttam egy kivégzést. Eszembe jutott Csók István Báthory Erzsébet c. képe, 184 és abban a pillanatban tudtam, hogy mi nincs benne, és hogy milyennek kellene lennie. Mert hát a börtön, a hagyományos keret tartja fogságban. A súlyos tónusok, a lelkeden matéria. Egy ilyen képet föl kellene bontani, szellemivé tenni. Vagy fölöttébb kifinomult realisztikum, vagy allegória által. 1896. január Mi az oka annak, hogy mind a jó, mind a rossz tett újjátestesülésre kényszerít? Mártír. Szabónak ez a sápadt arca. Látomás. Cselekmény egy majdnem hullával. Az arca. Mártír. Primitív. Szadizmus Ha testrészeket kínzás útján általános és nagyon intenzív izgalomba ejtünk, akkor a nézőben amazok közönséges működésének mintegy árnya támad. így például, ha a behatás a törzsre irányul, akkor a néző lélegzete megnehezül, asztmatikus félelemérzet vesz rajta erőt. Szadizmus nemcsak úgy támad, hogy a testi nyilvánulásokat, így a nemieket is, fájdalom útján hatványozottan érzékelhetővé tesszük. Az is szadizmus, amikor a nemi ösztön annyira ingerlékeny, hogy egyáltalán minden erősebb inger benne tükröződik. Az átvitel eszközei. Hajszálak ? Viselt szövetek ? Mely izgalmakat lehet átvinni ? Az úgynevezett primitív ösztönöket. [...] 184 Csók István (1865-1961) festő. A Mintarajziskolában Lötz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. 1885-1887 között a müncheni Akadémián tanult, majd Párizsban a Julian Akadémián. 1890-től Münchenben dolgozott. Itt fejezte be 1895-ben a Báthory Erzsébet c. képét, melyért 1897-ben megkapta a müncheni nemzetközi kiállítás aranyérmét. A képet szinte befejezésével egy időben ismertették a hazai lapok. Miután a magyar állam megvásárolta, 1902-ben a szegedi Városi Múzeumba került, mint a Szépművészeti Múzeum letété. 1940-ben a letétet megszüntették és 1941-ben a Székesfehérvári Múzeumba került. 1944-ben a Városi Kultúrház pincéjében helyezték el, ahol 1945 januárjában még megvolt, de később nyoma veszett. (Farkas Zoltán: Csók István. Budapest, 1957. 14-15. és 9. kép.; F. Petrás Éva: Csók István és Fejér megye. Székesfehérvár, 1962. 7., 11.)
