Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László rövid életrajza

miatt egy időre megszakad. Mednyánszky az 1873/1874-es tanévre is beiratkozott és Otto Seitz (1846-1912) osztályába járt. 1874 tavaszán távozik Münchenből, családjához megy Peglibe, majd szeptemberben a párizsi képzőművészeti akadémiára iratkozik be, ahol Isidore Pils (1813-1875) tanítványa lett. Az akadémia azonban nem nyerte meg tetszését. Párizsban eljár Munkácsy Mihályhoz, Zichy Mihályhoz és sok időt Tölt Paczka Ferenc és Deák-Ebner Lajos műtermében. Családja is meglátogatja Párizsban, s a karácsonyt együtt töltik. Mint húga írja, 1875-ben „tavasszal a Salon megnyitása után Barbisonba ment, hol barátkozott Paál Lászlóval és több más festővel. Mink őt ott felkerestük a híres művészkocsmában. Ott boldog volt, egész nap az erdőben festett." Nyáron Beckóra utazik, majd Pils 1875. szeptember végén bekövetkezett halála után elhagyta a főiskolát s műtermet bérelt Párizsban. Az 1876-os tavaszi Salonon egy képpel szerepel. A nyarat Nagyőrön és Zemplénben tölti, majd az 1876/1877-es telet ismét Párizsban. Tavasszal ismét Barbizonban dolgozik Paál László, Odilon Redon, Karl Bodmer és Feledi Tivadar társaságában. Nyáron Nagyőrre megy, majd ősszel Szolnokra, ahol megismerkedett Tina Blauval. Innen küldi be képét az Andrássy úti Műcsarnok épületét avató nemzetközi kiállításra. Késő ősszel családjával Itáliába indul. Rómában bérelt műtermet s 1881 tavaszáig tartózkodik itt kisebb-nagyobb megszakításokkal, amikor is felkereste Nápolyt, Szicíliát, vagy 1880 tavaszán, amikor ismét Szolnokon dolgozik, vagy azokban az időszakokban, mikor Bécsben és Budapesten, illetve Trencsénfürdőn gyógykezelteti magát, vagy amikor épp Nagyőrön tartózkodik. Szerepel egy képével az 1878-as párizsi világkiállításra kiküldött magyar anyagban. 1881 tavaszán Beckóra utazik, majd nyáron Bécsben bérel műtermet. Ekkor ismerkedik meg a bécsi festőkkel, Emil Jacob Schindlerrel, Wilhelm Bernatzikkal, Robert Russzal és itt talál Mednyánszky életének legmaradandóbb, legbensőségesebb társára, Kurdi Bálintra, akit a bécsi Rudolf-laktanyában ismert meg, egy Herbacsek nevű katona ismerőse révén. Ez a kapcsolat életének hátralevő részét döntően meghatározza. 1882 nyarán Nagyőrön van, majd újból a Zemplént járja, egy rövid ideig vele tart Wilhelm Bernatzik is. Egyre gyakrabban és egyre hosszabb időt tölt Budapesten. 1883 decemberében meghal édesanyja. 1884-ben műtermet bérel Budapesten ajózsef utca 46-ban. Ettől az évtől egészen haláláig időről-időre szerepel képeivel a Képzőművészeti Társulat kiállításain a Műcsarnokban. Budapesti tartózkodásai idején rendszeres látogatója a Feszty-szalonnak, melyet régi müncheni tanulótársa s egyik legjobb barátja, Feszty Árpád és felesége, Jókai Róza vezet a Bajza utcai Feszty-Jókai-villában, s ezekben az években ismerkedik meg Justh Zsigmond íróval is. Húga 1887-ben hozzámegy Czóbel István anarcsi földbirtokoshoz, a korában elismert társadalomtudóshoz. Hamarosan mély barátságot köt sógornőjével, Czóbel Minkával is. A nagyvilágban forgolcidó, egyre elismertebb festő — ettől élesen elkülönülő — másik életét szerelme, Kurdi Bálint, illetve a társadalom perifériáján élő elesett, szerencsétlen, sokszor lecsúszott, vagy különc emberekből álló kör jelenti, olyan „szegény páriák" és bohémek, mint Horváth Jani, Seres Károly, Szontágh Diegó, Bettelheim Károly, Toffler Izidor, később Szepesi Kuszka Jenő és Zieh Ferenc festők. Ez az élet Bécsbe költözéséig különböző budapesti műtermeiben zajlik (Csányi u., Lajos u., Vasváry Pál u., Rottenbiller u., Óvoda u., Dorottya u., Tompa u., Városliget) és Újpesten, illetve Békásmegyeren, ahol hosszú ideig lakott és dolgozott. 1889-1891 között ismét Párizsban és Barbizonban tartózkodik. 1891 nyarán Nagyőrön pihen, s Feszty Árpád rábeszélésére vázlatokat készít Munkács vidékén, majd a budai hegyekben a Magyarok bejövetele c. panorámaképhez. 1894-ben meghal barátja Justh Zsigmond, majd a következő év nyarán édesapját veszíti el. Ősszel a Lengyel-Tátrában a Dunajec mentén illetve a Vöröskolostor környékén kóborol. 1896-ban ismét Párizsban tartózkodik s 1897. április 20án a Galerie Georges Petitben megnyílik életének egyetlen önálló kiállítása, mely nagy