Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Délig rajzoltam Traugott-tal, azután ebéd végeztével az atelier-be mentem, hol egy kis képet skicieroztam. Egy kis mezei kutacska vályúval, két varjúval rajta.

68 Az általános Stimmung kora tavaszi, mindenfelé olvadó havat látni. A kút mellett és előtt víztócsák állanak. Ot óra felé lehetett vagy tán még elébb, midőn láttam, hogy a szolgáló Jánost hívja az üvegházból ki, hamar mentek el, kimentem, s haliám, hogy a gyermek éppen akkor halt meg. Bementem, s először életemben láttam a halált különös nyugodt kifejezésével. A szegény szülők kétségbe voltak esve, még a szolgálóleány is zokogott. Kimentem Traugott-tal, s egy darabig elkísértem a gyár felé, azután visszafordultam, s ismét bementem a gyászos szobába. Ott maradtam egy ideig, míg a lámpát meg nem gyújtották. Ekkor nehezen rejtettem volna megindultságomat, s kimentem Jánossal, ki az üvegházakat készült fűteni. Vele maradtam, míg öccse nem jött. Ekkor feljöttem ide, hol Csörgő várt reám. Elmondá, hogy végbúcsút jött tőlem venni. Két nap múlva Kassára fog menni, onnan írni ismét. Reá vettem nagy nehezen, hogy tegezzük egymást, sok habozás után végre reá vettem, hogy így kissé felmelegedett, s beszédesebbé lett. Végre fél nyolckor elmentünk, kint a hold szépen világított, széltelen est volt, a hó és pocsolyák be voltak fagyva. A gyárnál búcsúztunk mint régi pajtások. Vacsora után Jánoshoz mentem, s ő bevezetett azon szobába, hol ő évek előtt betegen feküdt, hol én egy éjen s napon nála maradtam. Most csak a kis letakart bölcsőt lehetett látni. Feltakarta, s a kis hullát megmutatta. Öccse Mihály is ott volt. A kis gyermek kinyújtva feküdt, igen hosszúnak látszott, de vonásain nem látszottak a hosszú halálharc nyomai. János lakószobájában több ember volt, s így nem akartam oda bemenni, s feljöttem. Még egyszer lemegyek, és ha őt nejével és öccsével egyedül találom, kissé hozzájuk ülök. (A festékek megérkeztek, s holnap már hozzáláthatok a munkához.)

69 A családot találtam egyedül, ott ültem mostanáig vagy egy jó órát, már mind szétszéledtek, utoljára én mentem el. Mindennek vége, ezen a síron is átmegyen majd az idő, azt és csendes lakját feledésbe ejtve. Ismét erős szél fúj, zúgása a szobába hallatszik. Ismét egy tény, mely váratíansága és megható ereje által a jelen pillanatnak vívja ki a fő érdeket. Hogy képzeltem volna magamnak az ilyen esetet 8 év előtt ugyanazon személyekkel. Semmi sem mutatja jobban azon örvény mélységét, mely az akkori és a mai időt és létemet választja, mint ezen váratlan esemény. Mit tettem és éreztem volna akkor, és mit most? De maradt az akkori időből valami, azt ápolni fogom. Szombat Ma reggel sétát tettem ajégre, melyjobb lett, erős északi szél fújt, a nap néha sütött. Áthallatszott a halotti harang, mely szegény (T) gyermek halálát jelenté. Miután hazajöttem, felkerestem Jánost, ki Késmárkra készül menni apjával koporsót rendelendő, s még más bevételek miatt. Mielőtt (J) elment volna, még egyszer megmutatta kisfia hulláját nékem. Sírt és mégis nézte, nem tudott elválni tőle. A hulla arca fehér és viaszsárga volt, kezei szintén, de a test a láb felé már a közelgő felbomlás 68 Varjak az italén (Napájadlo s havranmi). A festmény és vázlata ma a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményében, (SNG ltsz. O 754, K 2999. - közölve: Enigma, No 24/25, 2000. 310.) 69 Nagyőrőn a Mednyánszky-kastélyban rendezett állandó kiállításon látható egy festőeszközöket tartalmazó csomag szállítólevele 1878. február 5-i dátummal.