Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
képzelni, a tényleges birtokbavétel fölösleges. Időben, térben mindent átélni nem lehet, de lélekben sokkal többet. Öntudatosan ésjó erőben kell a hidat használni és a véges határát átlépni. Nagyobb reményekkel jövök ezentúl sírodhoz. Ma néztem meg Márffy 834 rajzait. Nagyon érdekesek, egy különös, lázas élet van azon vonalhalmaz minden részében, amellyel ő a látott tárgyakat visszaadja. Nagyon egyéni minden ízében, de még a forrongás, a bevégzetlenség benyomását teszi; valami még hiányzik a dolgokból?! Azon erőlködés, amellyel törekszik egyénileg látni és az egyénileg látottat visszaadni, erején felüli. A túlfeszített hang megbicsaklik. Ezen irányban dolgozni, és kielégítőt teremteni rendkívül nagy erőt feltételez, amellyel a mai nemzedékben aligha találkozunk. Minden rendszertelen erőlködés túl sok erőt pazarol, ezt minden kezdedeges munkánál lehet tapasztalni. Cézanne nagy volt, de nem jutott még a harmóniáig. Ma délelőtt csináltam egy kirándulást, a mi jövőbeli csoportvezetőnkkel (kapitány), gyönyörű volt az egész, különösen a reggeli órákban. Egészen a Szepességben éreztem magam fiatalkoromban. Napos, párás, harmatos rétek, még tele virággal, fenyőerdők illatos árnyakkal, kristálytiszta patakok, egy fiú A két tehenet legeltetett a reggeli napban. Kék ég, bárányfelhők. Eszembe jött a Holzberg, a Schwarzbach völgye a csárdával, s.t, s.t. a szép Nagyőr, a szép Szepesség, a fiatalság. 1916. június 13. kedd, Mährisch Ostrau Ma reggel elkísértem Márffyt a villanyoshoz. Becseréltem rövid gumiköpenyemet egy hosszabbért. A jövendőbeli csoportvezetőnkkel ki akartunk ismét menni az erdőbe, 2 perccel elkéstünk és elmentünk a gyárak közé. Gyönyörű hangulatos képeket láttunk. Sötét ég, fehér füst, sok kémény, nagy impozáns tömegek és csipkeszerű fantasztikus vaskonstrukciók. Rőt szürkékben ehhez gyakran a legélénkebb zöld (világos), rozsdabarna. Kavics és sötét víztükör a gyárak, kémények megfordított képével. Közben záporeső. Délután ismét kimentünk, Halász is velünk jött. Rajzoltunk, fotografírozott a kapitány, de a szép hangulatok nem tértek vissza, 4 óra után visszajöttünk. Utoljára mégis láttunk szép hangulatokat, kelet felé menve a vízeséshez, várút elöl az Ostravával. 1916. június 14. szerda, Mährisch Ostrau Ma reggel megint kimentünk a gyárak közé, felmentünk a fekete hegyekbe (szén és vele együtt más fekete kőzet, salak). Kissé esős, szép, finom hangulat, a fehér füst gyönyörűen hatott a sötét égen. A fű világos, élénk zöld. A kohó minden részében rozsdabarna kéményestől. Maguk a salakhegyek is igen érdekesek, feketék, a levegő reflexeitől finom szürkék, csak a mélyedések vagy a nagyobb kövek árnyéka fekete (montenegro), magasságuk 60-80 láb, 20-30 méter. Márffy Ödön (1878-1959), festő, a Nyolcak művészcsoport tagja. (Sajtóhadiszállás-névsor, No 284.)
