Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Gyakran gondoltam reád és arra, hogy mindazt elküldték-e, amit szombaton még kívántál. 5 órakor ébredtem és keltem fel. Reggeliztem, azután elmentünk a vasútra. Igazán nem sejtettem, hogy mily nagy űr választ engem immár az élőktől. Teschenbe érkeztünk 9 óra tájban. 10 órakor fogadott minket a főherceg és a fővezér. Azután megnéztük a várost és visszajöttünk Zsolnára. 10 órakor érkeztem haza, a sötét úton pékek mutatták az utat. Kisé nyugodtabban aludtam, mint vasárnapról hétfőre. Kedden reászántam magamat egy világosabb lakást keresni. Korán voltam kint, azután beszéltem e dologban Risticcsel, az Ernő szakasz társával és az ezredessel. Kaptam egy világos szobát, itt kint a Rajeci úton. 1 ™ Örültem, hogy fogok tudni dolgozni. Még mindig nem sejtettem semmit. A legtöbb kolléga elment a trencséni fürdőbe, ebédnél kevesen voltunk. 3 óra tájban egy elhozta új lakásomra a poggyászomat. Itt ültem az ablakban. Kinéztem és rajzoltam a távoli hegyeket, fákat és a saras utat. Kissé szomorú voltam, mint 3 hét óta. Azután elmentem. Sakkoztam. Vacsora előtt még egyszer jöttem ide. Meggyújtottam a lámpát és ismét elmentem, elébbi lakásomra, ahol esernyőmet felejtettem. Innen a közös vacsorára mentem, itt kaptam a szomorú levelet kedden este 9 l /2 órakorjanuár ötödikén, 1915-ben, Zsolnán. Eletemnek egy szaka végződött ma este. Máig még nagyon ragaszkodtam az élethez, mert te még ez életben voltál és még szükséges voltam, legalább ezt képzeltem. 7 esztendő óta te voltál a legfőbb gondom, boldog voltam, ha valamiben szolgálhattalak. Talán most is szolgálatodra lehetek. Ki tudja, hadd higgyem, ez még ad talán bátorságot ez élet elviselésére. 1915. január 8. Zsolna Édes, szegényedJanikámW Ma este kaptam Pálmai második levelét. Édes jóság, hát utolsó kis kívánságaidat még teljesítették! Vasárnap délután Béla kivitte a csomagokat, még ettél mindegyikből. Óh Istenem, hogy ennek így kellett lennie. Vasárnap este már érezted, hogy el kell menni édes jóság, és én nem voltam ágyad mellett!! Én vasárnapról hétfőre virradó éjjel rosszul aludtam, sokszor gondoltam reád. Hétfőn korán elmentünk Teschenbe, óh akkor már te elköltöztél volt az élők sorából és én meg nem sejtettem semmit. Kedden. Kerestem reggel szobát ott, ahol Ernő lakik. Délelőtt felmentem lakásomra és átnéztem rajzaimat, beláttam, hogy azon szobában nem lehet dolgozni, mert sötét. 1915. január 10. vasárnap, Zsolna Épp ma egy hete, hogy itt vagyok Zsolnán. Vasárnap lakáskeresés Hétfőn Teschen A Zsolnáról Rajec felé vezető úton.
