Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Érzem, hogy hozzád csak úgy közeledhetek, ha minden földi önzést lelkemből elpusztítok. Hozzád csak tiszta lelkek közeledhetnek. Lassan bár, de állandóan haladok ezen az úton. Remény, kívánság és akarat, mind ezen útra terelnek, a jót szeretni, amelynek te voltál és vagy emlékezetemben megtestesítője. Itt lelkileg, testileg pihenek, de azért dolgozom, a jövendőt készítem elő. Anyagot gyűjtök képekhez. Fiume és környéke egy igazi tárháza a szebbnél szebb képtárgyaknak. Pálmai Jóska tegnap szombaton este jött, Pestről ide hozott festőládát, festéket, fényképészeti készüléket,™ pamut... [a mondat nem folytatódik] Ma mutattam meg néki a Fiumarát, Tersattót és a kanálist a számos vitorlás bárkával és hajóval. Néhány halászbárkát le is fényképezett, úgy a nagy kikötőben, mint a kanálisban. Tegnap este néztük meg a régi várost is. Ilyenkor, ilyenkor volt az Vácott, egy hideg dermesztő, bár napos vasárnapon, hogy te minket elhagytál. Azt hittem, hogy túl nem fogom élni!!! és még mindig itt vagyok!! Miért kellett néked, a fiatalabbnak, az idősebbet megelőzni? Miért kellett nékem, az öregebbnek, egyedül itt maradni??? Talán egyszer meg fogom érteni ennek okát is, hisz mindennek van logikája, szükséges oka ezen a világon. Hit, remény és szeretet!!! 1914. március 18. Fiume Ma álmomban este volt. Bejöttem egy kiskocsmába egy öregasszonyhoz, ott valamit ettem, ott volt egy legény, aki kiszolgált. Adtam néki három szivart, azt gondoltam, hogy az öregasszonyt el fogja venni feleségül, vagy pedig talán megöli és kirabolja, azután kimentem, nagyon nehezen találtam ki. Azt hittem, hogy már reggel van, kint tudtam meg, hogy csak éjfél van. Alom folytatás - kalapomat kicseréltem volt, és azon törtem a fejemet, hogyan tudnék ismét a kocsmába jutni és a kalapomat ismét becserélni, sejtettem, hogy egy egész más utcán keresztül lehet ismét visszajutni. Keresés közben megszólított egy kis zsidó gyerek rendkívül barátságosan (Tofflerféle), azután két öreg zsidó, aki mindenáron segíteni akart. Kettő még kint aludt. 1914. március 22. vasárnap, Fiume Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli. Egy jó hónapot töltöttem, ismét kissé közelebb jöttem a célhoz. Pihentem és egyszersmind gyűjtöttem. 8 nap óta itt van Pálmai, fotografieroz, azzal támogatja munkámat. Mindinkább tisztul nálam az öntudat. Mindjobban érzem, hogy a külső világtól el kell zárkóznom, hogy a belső élet gyorsabban fejlődhessék. Mindig hozzád vissza-visszatérek, mert csak nálad, csak a te emlékezetedben találok megnyugvást! Amikor egyszer a tied leszek, akkor el lesz érve a cél. Fiume, március 25-kén 32 rajz 713 1914. március 6-án írta Pálmai Józsefnek: „A fényképészeti szekrénynek nagyon örülök, és hogy erre csak most gondolok komolyan, igazán nagy szegénységi bizonyítvány vén fejemnek.", illetve: „Tanulok fényképezni." {Enigma, No 24/25, 2000. 163., 168.) Ld. még a 932. jegyzetet.