Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Most egy pár tanulmány kell és csupán egy nagy erőlködés?? Nagyon zavar a meleg, itt a műteremben valóban tűrhetetlen. Kétszer háromszor szép estéket töltöttem kint a szabadban (Schwarz-Berg) (Kahlenberg) (Schönbrunn) A fáradt délutáni hangulatokat ismét élveztem nagy közvetlenséggel (Pasarét) (Favoritengasse egész kint). 1912. augusztus 11. vasárnap délután, Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drága cimborám, barátom, vezetőm, Bálintkam, tiszta, jó lélek, Nyuli! Válságos és minden erőt igénybe vevő fordulathoz közeledem, de reménylem és hiszem, hogy Isten segedelmével ezen is tisztességesen át fogok menni. Sok, igen sok izgalmon és szenvedésen mentem át a múlt hét folyamán, de hála Istennek lelkierőm is gyarapodott, ezzel is kicsit közelebb jutottam hozzád. Különben édesjó, drága mindenségem, a világ az utóbbi időben nagyon sivár lett és te tiszta, szép, lélek, nem jól illenél a mai kapzsi, önző emberek közé. Alig akad itt-ott valaki, akinek társaságában jól érezné magát az ember. 1912. augusztus 25. vasárnap, Sobiekigasse 4/a, Bécs Édesjó cimborám, barátom, fiam, vezetőm, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Édes mindenem, valamivel jobban vagyok, reménylem, hogy lassankint kikászálódom súlyos bajaimból. Ma valami különös derült ájulat szállott meg. Magamhoz térek, látni kezdek, édes drága mindenem. Ma éreztem át először igazán, hogy úgy nem vesztem el egészen, hogy minden földi baj mulandó és hogy kétségbe esni nem szabad. Kötelezettségeimnek eleget fogok tenni és azután egészen a tied, a te szolgád leszek. Saját sorsom már nem aggaszt, de a másoké Isten kezében van. A legkeményebb megpróbáltatás ez, most hibákat kell jóvátenni, hibákat, amelyek másokra is kellemetlenül hatnának: úgy látszik, ez kellett nekem, még mindig kissé könnyelmű voltam. Most már igazán nem félek semmitől, mert érzem, hogy minden Istentől jön. Most látom, hogy tartani semmitől nem kell. Tegnap estefelé tettem egy szép sétát a Stadtparkban, amelyet te édes jóság szintén biztosan ismersz. 1912. szeptember 1. vasárnap, Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drágajó cimborám, barátom, fiam, vezetőm, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Édes, drága mindenem, hozzád járulok ma is, minden ami szép és jó, az te vagy. Te költötted fel lelkemet, te nyitottad fel szemeimet, teáltalad tudtam meg, hogy csak a tökéletes önzetlenségben lehet találni a boldogságot. Érdemtelen vagyok még ma is a te szeretetedre, de hiszem és akarom, hogy méltó szolgád lehessek egykor. Mióta te elköltöztél közülünk, nagyot változtam, de a tejóságod mindig hat reám, gyakran érezni vélem jóságos tekintetedet magamon. Sokat szenvedtem, nagyon sokat, de kétségbe nem esem, mert aki hozzád közeledhetett, az nem lehet végképpen elítélve, az még nem veszett el. Kezdek látni, kezdek érteni, valami szépnek, nagynak képe dereng előttem, ami úgy hiszem mindnyájunké, de amit csak sok szenvedés árán nyerhetünk el.
