Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Itt közel Váchoz járulok [eléd] édes, egész szívemmel, lelkemmel. Még ma meglátogatom Óbudán a Nyúlkaszárnyát, annak közelében jól érzem magamat. Ezen helyen maradt valami boldogító. Téged láttat és még megváltozott alakban is szeretem. Hála Istennek hozzád közel érzem magamat, bárhol is vagyok. Lelkeinket a tér már el nem választja. Csak kötelességeim és korlátoltságom akadályoznak meg abban, hogy egészen szolgád lehessek, hogy hozzád némileg méltó legyek. Jóságodba és elnézésedbe vetve reményemet iparkodom tovább a javulás és tisztulás útján. Mind, ami történik velem közömbös, csak hozzád közeledhessek édes, tiszta lélek, Nyuli. Csak azt menthessem meg énemből, ami hozzád közeledhetik, ami szolgálatodra alkalmas. Bár csak tudnám utólag megérdemelni azt a szerencsét, azt a különös kegyet, hogy veled találkozhattam életemben. Már életedben éreztem homályosan, hogy mennyi szeretettel tartozom néked. Most tudom, hogy mennyivel maradtam adósod, drága jó cimborám, barátom, vezérem Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli. A durva zajos élet porából kiemeltél, egy eszményi szigetre vezettél, amely szigeten kívülem minden szép és jó. Itt akarok ezen eszményi világban maradni, ez azonban csak úgy sikerülhet, ha hozzád tudok emelkedni. Soká nem tudtam, hogy miért nem követhetlek oda, ahová te költöztél, most már világosan látom. Nem voltam reá méltó. 1912. július 10. Pasarét, Budapest Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezetőm, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Gyönyörű egy nyári délután, meleg, párás a levegő, a nap még meglehetősen magasan van. A távol hegyek kékes szürkék. 1907 tavaszán itt éledt fel emléked lelkemben. Virágzottak a gyümölcsfák. Tégedet láttalak minden nyíló virágban, az első tavaszi napsugárban. Itt közelebb érzem magamat hozzád te tiszta, jó lélek. Ezen derűs, de kissé nyomorú hangulat olyan jól illett hozzád. Sok a nem szép, a durva és sértő ezen a világon. Tégedet úgy bántott ez, amiként bánt engemet. Félrevonultunk gyakran az emberektől és néztük a fákat, a Dunát és az állatokat. Édes, drága jóság, eszembejön szegény Piroska István, a Pitu, amint hívták. Szeretted volna őt, ha ismerted volna. Talán ismered??? Méltó hozzád az ő tisztajó lelke, talán ismered őt, édes, drága barátom, mert méltó a te tiszta szép lelkedhez, ő már talán a közeledben van. Már életében szabadult fel lelke. 1912. július 14. Beckó Édes, drága cimborám, barátom, fiam, vezérem Bálintkam, tiszta, jó lélek, Nyuli. Ismét hozzád menekülök, te reményem jótevőm, vezetőm. Itt ezen kedves szobában, amelyben te édes jóság egy éjjelt töltöttél, mikor én nagybetegen feküdtem itt a szomszéd szobában. Mintha ezen elmúlt héten kissé megkönnyebbült volna lelkem. Pesten éreztem már, hogy kissé tisztul a láthatár. Az utolsó délután a Pasaréten közelebb hozott hozzád, tisztítólag, nemesítőleg hatott rám. Itt is láttam és olvastam dolgokat, amelyek kissé felemeltek. Egy történelmi vázlat. Egy pszichológiai leírás D'Annunziótól. 642 Peking leírása Pierre Lotitól 643 és az ehhez kapcsolódó elmélkedések. 642 Gabriele D'Annunzio (1863-1938), költő, regényíró, az olasz nyelv merész megújítója, a dekadencia egyik nagyhatású képviselője. 643 Pierre Loti: Les derniers jours de Pékin. Paris, 1901.
