Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Azt már érzem, noha még néha elfeledem rövid időre, hogy immár baj nem érhet, mert tégedet végképpen szívemben hordalak, te jó, áldott vezetőm. Történjen bármi velem, elcsüggedni nem fogok, mert tekintetem előtt változatlanul áll ama túlról kelő hajnal, amely egén te vagy az első csillag. Mitől is tartsak, mit aggódjak bajaimon, hisz mulandók ezek, csak a szeretet nem múlik, ez úgy látszik az egyetlen érzés, amely nincs kötve a földhöz. Kivettem részemet örömből, szeretetből, hiú nagyravágyásból, önérzetből, de mindez semminek bizonyult. Szerettem és ez mentett meg. A szeretet naponként erősödik lelkemben, szívem fiatalodik naponként, roskadozó testem dacára. A minap újra erőt vett rajtam a kétségbeesés, eszembe jutottál és föléledtem. Hisz a lelkem sorsa az elpusztulás volna, ha nem találkozott volna a tiéddel. Légy türelmes velem, igaz, hogy lassan és nehezen emelkedik lelkem feléd, de irántad való nagy szeretetem majd fölsegít. Holnapra vártam Pepit és Carlót,

625 csak Pepi jön, de nem néz képet, majd ha visszajön a Riviéráról. Itt volt Löwenstein. Pénteken kitettem több sorba képeimet, kissé végig nézem őket. Ez szükséges volt most, jobban tudom megítélni, hogy hogyan kell majd ezentúl dolgozni. Holnap veszek egy öltözetet, kissé rendbe hozom külsőmet. A (v) problémához ismét közelebb jutottam. Löwenstein küld majd pénzt Szeniczeinek és Antalnak, akik tegnap reggel nálam voltak. 1912. március 3., Heiligenstadt, Bécs Ma dolgoztam a 3 nagy vizes képen, különösen színben haladtam, meglehetősen. A legnagyobb V^nél még kis formahibák vannak, színben már az is rendben volna. A különféle víztócsák alatt részben még jég van ott, halvány zöldek vagy szürkék. A víz fodros, kis kék hullámokat okoz a szellő. Közveden a partnál a víztükör világító, távol a parttól sötétkék vagy violaszín. Előtér, erősen napos világító vizek, kékek, violák. A rajz energikus, a sok színrészlet az előtérben nagy gazdagságot kölcsönöz az egésznek. 1912. március 3., Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drága cimborám, barátom, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli. Súlyos küzdelmeimben te vagy sarkcsillagom, ha érzem, hogy a homályban eltévedek, csak téged kereslek, és te engem visszahozol a helyes útra. A te tiszta, jó lelked megőrzött engem sok rossztól, amíg közöttünk időztél és őrzi azokat tovább, akik hozzád hívek maradtak. Két embert súlyos gyanú terhel, hogy néked ártottak, édes jóság életedben, de nincs is rajtuk áldás, had bűnhődjenek. Te édes egyetlen jó, tiszta lélek már túl vagy ezen földi nyomorúságokon, de én nehezen nyugodhatok bele abba, hogy az ellened elkövetett rossz ne jöjjön napvilágra. Édesjó, egyetlen Bálintkam, betegséged idején lázálmok gyötörtek. Egyszer álmodtad, hogy valahol Óbuda tájékán valami mély árokba kerültél, és hogy elvették mindenedet, sőt még tégedet is támadtak. Azt kérdezted akkor, hogy ha már mindenedet elvették, életedet is akarják-e elvenni? Igaz lett volna ez? Almok néha igazat mondanak. Ha igaz, akkor...! Lyka Károly. Ld. a 199. jegyzetet.