Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

hogy kiemeljem magamat az erők eme automatikus játékából, amelyhez lelkünknek tulajdonképpen már semmi köze sincs. Ha sikerül felsőbb segítséggel földi tartozásaimat leróni. Átmegyek egy nyugodtabb állapotba, amelyben tisztábban fogok látni és hozzád közelebb jövök. 1907. április 20. Budapest 4 óra 20 kor indultam útnak Vácra. Az út az autótaxiban a nyugati indóházig különös volt, nagyon fáradt voltam, de mégis üdítőleg hatott a tavaszi friss levegő és napsugár. Vettem ibolyát neki, az édesnek. A váróterem szép volt, besütött a délutáni nap. Egy veres szoknyás lány. Az úton Palival találkoztam a temető előtt. A temető - havazott. 7907. május 22. Budapest Igen gyengének éreztem magamat reggel. Glückné, aztán Karcsit

324 kerestem, nem volt a kávéházban. Serényi Gusztávtól olvastam egy cikket az élet eredetéről.

325 Igen érdekes volt. De előzőleg, amint hazulról elmentem, egy különös gondolatom jött, hogy az asztrál összeköttetés az édes fiammal hamar engem is megsemmisít, de erre rögtön az egoizmus megszűnt és kívántam az összeköttetést abban az esetben is, ha általa elpusztulnék. Az édest a megsemmisülésbe is szívesen követném. Erre azonban rögtön reakció ébredt bennem, a hit az életben, a hit egyáltalában felébredt. (8V2 óra reggel, napos idő.) Igenis az összeköttetést akarom vele fenntartani halála után is, mindenáron, de mindkettőnk jobb élete céljából. Akarom, hogy az édes éljen belőlem és oly erős és tisztult akarok lenni, hogy éljünk és élhessünk mind a ketten egymásnak és egymással. (Damjanich utca - Nefelejcs utca szöglet.) Itt egészen tisztán éreztem, hogy a legelső kötelességem nőni, kinőni a változékony atmoszférából, mert csak akkor segíthetek másoknak is. Azután mentem a Glücknéhez, onnan a kávéházba. A Csányi utca és Király utca szegletén láttam egy kissé álmos szép fiút valami plakátot nézni, rongyos, mezídáb, de boldog. A kávéházból ugyanazon szegleten láttam egy erőteljes szép legényt, egy kis kocsit húzni. Ez is szegényes mezídáb járó volt, de ez is az élettől duzzadó, szimpatikus. 1907. július 11. du. 2V2 óra, János-hegy Egy idő óta ismét egy kissé igénybe vett a világi gond. Néhány képet, amelyet már régen megfestettem, átadtam az illetőknek (Karcsi, Klein,

326 Kisser, Helfgott,

327 324 Bettelheim Károly (1837-1910) „Bettii", „Karcsi." Állítólag „egy volt bécsi bankár, aki tönkrement. Festő akart lenni, de ez nem ment neki." (Czobor 65.) Mednyánszky egyik védence volt, akinek a jótékonykodó művész állandóan gondját viselte. Mint 1903-ban írta: „Karcsit és másokat egy kissé megint a szárnyaim alá vettem, mivel egészen rosszul állanak." (Enigma, No 24/25, 2000. 124.) Egy hagyatékában talált névjegy szerint: „Bettelheim Károly, Rózsa utca 44., földszint jobbra, utolsó ajtó, a gázgyár átellenében." (Kállai 37.) A Budapesti Zsidó Hitközség Központi temetőjében nyugszik a 28. parcella, 2 sor, 18. sírjában. A nyilvántartások szerint: „eltartott." Ld. [1910. január 17.] 325 Serényi Gusztáv, magánhivatalnok és hírlapíró. Cikke: Serényi Gusztáv. Az élet eredete. Budapesti Hírlap, 1906. május 22. 2-5. 326 Klein Dávid, a Singer és Wolfner cégnél dolgozott mint raktáros. O intézte a kiadó részéről Mednyánszky ügyes-bajos dolgait Budapesten, mint ezt kiadott levelezésük is bizonyítja: (Klein 88—104.) Mednyánszky