Kopócsy Anna: KUT. Képzőművészek Új Társasága 1924–1943, Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Szobor Osztályának gyűjteményeiből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/3)

Egry József, Kmetty János, Kozma Lajos, Márffy Ödön, Perlrott Csaba Vilmos, Szobotka Imre és Vedres Márk alkották, míg a tízes évek modernista hagyományából kiinduló fiatalokat egyelőre Szőnyi István képviselte, aki ekkorra már komoly művészi elismerést vívott ki magának. Vaszary János személye, akit a művésztársadalom tekintélyes része elfogadott, kezdeti erőteljes fellépésével nemcsak a csoport karakterét határozta meg, de „tiszta múltja miatt" legitimizációját is biztosította a egyesülésnek. Az Ernst Múzeumban rendezett első kiállítást (1924) követően markánsan kirajzolódtak a csoporton belüli erőviszonyok. Vaszary lett a társaság tényleges vezetője, az első ideológiai alapvetés a KUT céljairól az ő tollából származott. Közben a társasághoz hasonló szellemiségű művészcsoportot hozott létre tanítványaiból, akiknek nyilvánvalóan az utánpótlás szerepét szánta, mivel a KUT fiatalítását az Új Művészek Egyesülete (UME) teljes beolvasztásával képzelte el. (Közös kiállításokat rendeztek 1 925-ben és 1926-ban.) Terve a KUT tagságának tiltakozása miatt bukott meg és Vaszary, illetve a már korábban felvételt nyert UME tagok kiválásával végződött 1927ben. Az UME fennállásának első időszakában - melyet virágkorának is tekinthetünk - noha határozott karaktert mutatott, mégis Vaszary gyámkodása alatt maradt, akinek lényegében reprezenVaszary János: Parkban, 1929 Márffy Ödön: Gyümölcscsendélet, 1935 körül