Kopócsy Anna: KUT. Képzőművészek Új Társasága 1924–1943, Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Szobor Osztályának gyűjteményeiből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/3)

Csáky József: Álló leányalak, 1930 Cser Károly: Táncosnő, 1930 körül szintéziseként az egyes periódusok csúcspontjaként értelmeződött. Gondolatrendszerében a történelmi analógiák, illetve a törvényszerű ismétlődések következtében egy harmonikus jövőképet vetített fel, melyhez mintául az egyiptomi és a görög szobrok szolgáltak. Hallgatóinak ekkor készült művei többségükben portrék, illetve fejek, melyek időtlenek, maszkszernek. A húszas évek második felében jelentkező archaizmust többeknél a harmincas években egy a realizmushoz sokkal inkább kötődő időszak váltotta fel, mely Mészáros László, Goldman György, Cserepes István munkás-ábrázolásaiban gyakran társadalomkritikai attitűddel párosulva teljesedett ki. Korosztályában nem, de alkotói mentalitásában talán közelebb állt ezekhez a fiatalokhoz Bokros Birman Dezső művészi szemlélete, aki a húszas években az egyiptomi művészet hatása alatt dolgozott, később jobban vonzotta a groteszk, expresszív megjelenítés. 1934 után mindannyian a Szocialista Képzőművészek Csoportjával szerepeltek közös kiállításokon. 1934 decemberében Mihályfi Ernő így foglalta össze a Magyarország hasábjain a KUT-kiállítás tanulságait: „Egy kiforrott generáció. Mindenkinek megvan itt már a kialakult világnézete és ennek a kiforrott művészi kifejezésmódja. Ez a generáció megvívta már a maForgács Hann Erzsébet: Harmónia, 1930 körül