Kopócsy Anna: KUT. Képzőművészek Új Társasága 1924–1943, Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Szobor Osztályának gyűjteményeiből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/3)

kedvelt technikája az alia prima festés lett, tiszta, keveretlen színeket oldott terpentinnel, melyet fehér alapon alkalmazott festményein. Ez a módszer kiválóan megfelelt az akvarellezés technikájának. Bizonyos, hogy a húszas évek első felében általában sötét alapon, vastagon felrakott festékrétegből és színkavalkádból való átmenethez az akvarellezés nyújtott segítséget. Fontos hangsúlyozni, hogy a Vaszary művészetében bekövetkező ún. stílusváltások elsősorban technikai kísérletezésekből adódtak, melyek magukban hordozták a kompozíció módosulásának lehetőségét is. Hiszen témaválasztásában a korábbi periódusokhoz képest csak hangsúlyeltolódások történnek, így a húszas évek második felétől gyakoribbá váltak a nagyvárosi élet mondén jeleneteit feldolgozó képek vagy az ún. strandképek. Főiskolai praxisában igyekezett a legfrissebb kortárs európai irányzatokat tolmácsolni a növendékeinek. Noha erőteljes művészegyénisége, művészetről vallott felfogása még a legtehetségesebb hallgatóira is rányomta bélyegét, meghagyta az önálló kibontakozás lehetőségét. Ennek köszönhető, hogy a Vaszary művészetében megfigyelhető legfontosabb karakterjegyek, a dekoratív komponálásmód, amely a szerkezetiség és a festőiség követelményének egyeztetésén alapult, kivétel nélkül mindannyiuk Vaszary János: Lila táncosnő zöld fejdísszel, 1927 Vaszary János: Cirkusz, 1930