Kopócsy Anna: KUT. Képzőművészek Új Társasága 1924–1943, Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Szobor Osztályának gyűjteményeiből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/3)

Derkovits Cyula: Önarckép, 1929 sorban a kubizmus inspirált. A húszas évek végére, hasonlóan a festészetben lezajlott folyamatokhoz, a kubizmus is hagyománnyá vált, részben feloldódott az art deco stilizált világában (Csáky József, Vedres Márk). A KUT tagjai közül sokan tartottak rendszeres kapcsolatot a párizsi magyar kolónia tagjaival. Bor Pál például a Párizsban élő Csáky József műtermében és irányítása alatt készítette el első, Anya gyermekkel című kőszobrát. A kisplasztikákra, melyek ekkor virágkorukat élték, a dekoratív játékosság, kecsesség, rafinéria volt jellemző (Forgács Hann Erzsébet, Cser Károly, Csorba Géza). Az egységes világnézet kialakulása elsősorban a KUT-ban kiállító fiatalabb nemzedéknél figyelhető meg. Őket az első kiállításon részben az aktivisták eredményeiből kiinduló ún. új klasszicisták képviselték (Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos), akik később Vaszary egyre erősödő dominanciájának következtében háttérbe szorultak a társaságon belül. Az újklasszicizmus viszonylag homogén, jól karakterizálható stílusirányzata a húszas évek közepére már kiforrta magát, és jelentős képviselői más irányba próbálták festészetüket megújítani. Noha az ún. Szőnyi-kör tagjai sok szempontból kapcsolódtak az aktivizmus egykori mestereihez, Kmetty Jánoshoz, Perlrott Csaba Vilmoshoz, ez utóbbiak művészete az évtized közepére szintén fordulóponthoz érkezett. Gábor Jenő: Le Havre, 1926