Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)
Buzási Enikő: MÁNYOKI ÁDÁM (1673-1757) Egy monográfia tanulságai
tatni. így lett udvari portréfestő Berlinben 1710-ben Antoine Pesne, Münchenben - igaz, csak szállítóként - Joseph Vivien, Mannheimben Pierre Goudreux, majd Drezdában 1715-ben (1716-os letelepedéssel) Louis de Silvestre. Feltehetően ez volt az oka annak, hogy Mányoki elfogadta az 1707 tavaszán Berlinben tartózkodó Rákócziné meghívását a fejedelem udvari festőjének tisztére, és 1707 augusztusában Magyarországra jött. Nem „magyar szíve szólalt meg" tehát, ahogy Lázár korábban vélte, s ahogy azt azóta - ha nem is ezekkel a szavakkal - oly gyakran olvassuk. Az igazi ok nem Mányoki személyében, hanem Rákóczi reprezentációs szemléletében és uralkodói mecenatúrájában keresendő. Főként pedig abban, hogy a szabadságharc nemzetközi helyzete és politikai körülményei mellett Rákóczi fejedelmiuralkodói reprezentációjához a legalkalmasabb a portré volt, annak különböző műfaji formájában, úgy mint érem, festmény, rézmetszet. 11 Erre Rákóczinak a szabadságharc idejéből egyedül ismert képzőművészeti megrendelései szolgáltatnak bizonyítékot, vagyis Mányoki róla készült munkái mellett másik udvari művészének, Daniel Warou éremvésnöknek a fejedelem portréival díszített reprezentatív érmei 12 (26. kat. szám). Ezeken a műveken a magyar szabadságharc vezetője a kortárs uralkodókkal azonos reprezentációs formában és szinten, s az annak megfelelő művészi minőségben tudott megjelenni a nemzetközi közönség előtt. Ebből az időszakából Mányokinak csak néhány munkáját ismerjük. Valószínűleg eredetileg sem volt sokkal több a jelenleg tudottaknál, s minthogy a festő Rákóczi személyes alkalmazásában állt, az is mind a fejedelem portréja lehetett, esetleg több másolatban. Erre az udvari arcképfestés gyakorlata mellett - miszerint egy arcképet gyakran mindjárt annak másolatával együtt rendeltek meg - néhány munkájából, többek között Magyarországra jövetele után elsőként, 1707-ben készült Rákócziportréjából lehet következtetni (20. kat. szám). A kép egy 1730-ban festett szín- és részletazonos bécsújhelyi másolata Joseph Ferdinand Wasshubertől arra utal, hogy Rákóczi arcképe, amely a 18. században a Radvánszky család tulajdonában volt, nem egy példányban készült. Minden bizonnyal létezett egy, a családnál őrzött első változat feltehetően Bécsben, amely a fejedelem nővérének, Rákóczi Juliannának, Aspremont gróf feleségének a tulajdonából származott. Mányokinak ebből az időből való igen kevés művét az ábrázolt meghatározásával egy még Berlinben, 1707 tavaszán készült munkával, Rákóczi feleségének portréjával is sikerült gyarapítani. 13 A kompozíció és egyéb jellemzők szerint a fejedelem 1707-ben festett portréja (illetve annak első példánya) ennek az arcképnek utólagosan festett párdarabja (21. kat. szám). A festőtevékenység Mányoki udvari foglalkoztatásának csupán egyik részét jelentette. Az a magas éves járandóság - 900 rajnai forint -, amellyel Rákóczi a szolgálatába fogadta, s amely (összehasonlításképp említve) Mányoki Ádámnak tulajdonítva: Blaspiel bárónő, született von Hoff, 1711 Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Schloß Charlottenburg (15. kat. szám) megközelítette Lang Ambrus, a fejedelem udvari orvosa és tanácsosa évi fizetését, önmagában is jelzi Rákóczinak udvari festője iránti megbecsülését. Lényegesebb ennél, s a fejedelmi udvartartás szerkezetének, az udvari festő szerepkör értelmezésének szempontjából jellemzőbbek azok az esetenkénti feladatok, amelyeket Mányoki a fejedelem szolgálatában olykor ellátott. Hagedorn külön kitér arra, hogy a festőt nemesemberként tartották számon az udvarban. Az életrajznak ez a részlete korábban nem kapott figyelmet, s tényleges jelentését tán abban kell látnunk, hogy Mányoki a fejedelem nemesekből és értelmiségiekből álló közvetlen körébe tartozott, akit ha kellett, Rákóczi diplomáciai természetű, bizalmi feladattal is ellátott. Hogy ilyen jellegű küldetést Mányoki valóban betöltött, arra az a festő részéről álnéven váltott levelezés, s annak tartalma a példa, amit Ráday Pállal, a fejedelmi diplomácia vezetőjével folytatott 1709 őszén, űtban Hollandiába, a hágai béketárgyalások színhelyére, s amiből az derül ki, hogy Mányoki Rákóczi egyik diplomatájának társaságában futárszolgálatot látott el, és röpiratok, propaganda-anyagok kinyomtatását s talán terjesztését intézte. 14 Emellett végezte azokat a gyakorlati, gazdasági természetű megbízásokat is, amelyekkel a fejedelem látta el őt.
