Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)
Buzási Enikő: MÁNYOKI ÁDÁM (1673-1757) Egy monográfia tanulságai
day Pálnak szóló leveléből értesülünk. 22 Ez időre tehető, vagy talán még Bécsben készült az a háromnegyed alakos portré, amelyet Franz Anton Spork grófról, a 18. század eleji cseh kultúra egyik legjelentősebb mecénásáról festett, s amelyről Spork levelezése mellett 23 csupán a képet követő metszetből tudunk. Második alkalommal Mányoki 1724. szeptember elején érkezett Magyarországra. Ezt az időszakát meglehetősen gazdag forrásanyag teszi áttekinthetővé, ami elsősorban hazai kapcsolatrendszerét, ekkori megrendelőinek körét segít tisztábban látni, de sok adatot tartalmaz ma már nem ismert munkáit illetően is. Itthon készült művei közül ugyanis meglehetősen kevés maradt fenn, s minthogy portréi elsősorban megbízói hazai hagyományokhoz ragaszkodó művészi elképzeléseit őrzik, az a kevés is igen egysíkú képet mutat. 24 Ezt látjuk Podmaniczky János kincstári ügyészről és feleségéről, illetve Ráday Pálról, Mányoki legfontosabb magyarországi pártfogójáról, valamint annak feleségéről készült arcképein (69, 70, 72, 73. kat. számok). E négy portré voltaképp a hazai ősgalériák típusának igényes, Ráday Pál képmását tekintve festőileg kiemelkedő változata. A 17. században kialakult ábrázolásmód megszokott sémáitól egyedül az alig jelzett enteriőr jelent némi eltérést, ami a típus félalakos példáira ekkor még kevésbé volt jellemző. Mányoki ismert magyarországi munkái között az egyetlen, amelyik közvetlen tipológiai kapcsolatot mutat a nyugaMányoki Ádám: Maria Anna Habsburg főhercegnő, 1723 München, Bayerische Staatsgemäldesammlungen (64. kat. szám) Mányoki Ádám: Podmaniczkv János és Judit, 1724 Budapest, Magyar Tudományos Akadémia (71. kat. szám) ti arcképfestői tendenciákkal, a Podmaniczky János gyermekeit ábrázoló kép (71. kat. szám). A parkháttérrel kialakított kettős gyermekportré típuseredete az 1700 körüli angol és holland portréfestésben található meg, azonban a kompozíciós részleteket tekintve a képnek az előző évben Bécsben készült portrépár, Mária Terézia és Mária Anna főhercegnők ábrázolása a közvetlen előzménye. Az egykorú hazai portréfestésben teljesen újszerű, bensőséges hangulatú kettős képmáson a meghitt mozdulat, a két gyermek összekulcsolódó keze csak egyik jele a családi összetartozásnak. A másik az ifjú Podmaniczky János oldalra, a családi arcképsorozat bal felére szánt szülői portrékra mutató kézmozdulata, amely a két gyerek kissé félre forduló testtartását is értelmezi, és a sorozatot egy egységes kompozícióba szervezve, a három arckép érzelmi összhangját is megteremti. Mányoki második magyarországi tartózkodásának legfontosabb célja régi családi birtokai visszaszerzése volt. Miután ez nem járt sikerrel, pártfogói révén új birtokok elnyerésén fáradozott. Ebben többek között maga Ráday Pál segítette őt, akinek Nógrád megyei birtokai közelében Erdődy György kamaraelnök közbenjárására nádori adományként testvérével együtt 1730 elején sikerült is új birtokhoz jutnia. A birtokba iktatáskor felmerült tiltakozás miatt (tán a korábbi tulajdonos részéről) azonban a kapott területeket per útján sem sikerült törvényesen megszereznie. Itthon készült munkái ezzel a folyamattal szoros kapcsolatot mutatnak. Főként adatból ismert műveinek sorából egyértelműen az
