Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Buzási Enikő: MÁNYOKI ÁDÁM (1673-1757) Egy monográfia tanulságai

amely az említett dokumentumok valamelyike alapján több-kevesebb biztonsággal Mányoki nevéhez köthető.

19 A festőnek három, műveket is felsoroló számlája ismert, amelyeket Varsóból 1713 júniusából, Drezdából 1714 októberéből, valamint Lipcséből 1715 októberéből keltezett. Az itt feltüntetett képek két sorozathoz készültek, ezek egyike az udvar hölgytagjait ábrázoló ún. „szépséggaléria" volt. Mányoki „Erős" Ágost számára készült legkorábbi munkái, az 1713-ban Varsóban festett portrék - többek között Besenvalné született Katarzyna Bielirískáról, valamint Konstancja Czartoryska hercegnőről - eredetileg ebbe a sorozatba tartoztak (33, 35. kat. számok). „Erős" Ágost folyamatosan bővülő és több festő művét tartalmazó „szépséggalériá"-ja a század első évtizedének divatja szerint még félalakos, többnyire kezek nélküli kivágatban készült portrékból állt. A leltárak adatai, valamint a számlákon szereplő összegek szerint Mányoki műveinek jó része ezt a típust követte. A szépséggaléria eredeti helye az ún. „Türkisches Palais" volt, innen került át a sorozat 1719 után - amikor a palotát „Erős" Ágost menyének, a Habsburg-házból származó Maria Josephának ajándékozta - Pillnitzbe. Valószínű, hogy ezt követően, a sorozat újrafelállításához kapcsolódóan, a korábbi portrék egy részét térdképpé egészítették ki, s ezzel a „szépséggaléria" újabban készült darabjaihoz igazították őket, formátumban és méretükben egyaránt. Ilyen átalakítás nyomát viseli magán többek között Mányokinak Konstantin Sobieski feleségéről, Maria Wessolowskáról festett portréja is, amely a század elején került ki a drezdai gyűjteményből (34. kat. szám). A kép 1725 körüli megnagyobbítása és ezzel egyidejű nagymértékű átfestése a vezető udvari festő, Louis de Silvestre által diktált ízlés eredménye, s valószínűleg az ő népes műhelyének munkája is. Az átalakítás feltételezhető idején, 1725-ben Mányoki ugyanis már Magyarországon volt. A festő II. Ágost számára készült műveinek másik csoportját azok a Berlinben és Dessauban festett munkák alkotják, amelyeket Mányoki a porosz uralkodócsalád tagjairól, valamint az anhalt-dessaui hercegi családról készített. A leltárkönyvi bejegyzések szerint e portrék legkorábbi elhelyezése a Residenzschloß első emeletén berendezett, „Grünes Gewölbé"-nek nevezett teremegyüttes volt, ahol II. Ágost múzeumi koncepciójának megfelelően a jelentősebb művek, a festmények közül elsősorban a különböző hercegi, uralkodói arcképek kaptak helyet, akkor még a hagyományos „Kunstkammer" elrendezésben. A képek nem sokáig maradtak ezen a helyen; az 1728-as leltár felvételekor már Pillnitzben voltak, feltehetően a „Grünes Gewölbe" előző évben megkezdett átépítésével összefüggésben. Noha az építkezés 1729-re befejeződött, Mányoki képei már nem kerültek vissza korábbi helyükre. A férfiarcképek az 1741-es leltár szerint a „Stallgebäude" egyik részében kaptak helyet, ahol „Erős" Ágost élete utolsó évében egy másik arcképgaléria felállítását kezdeményezte. Ez a Mányoki Ádám után Martin Bernigeroth: Johanna Magdalena Richter, született Welsch, 1726 Leipzig, Stadtgeschichtliches Museum (54. kat. szám) pillnitzi „szépséggaléria" férfi pendant-jaként uralkodók, hercegek, magas rangú tisztek, valamint tisztségviselők portréit foglalta magában. Az 1741-es leltár szerint ide került Mányoki valamennyi férfiportréja, így Frigyes Vilmos porosz királyé, a porosz uralkodócsaládba tartozó Christian Ludwig brandenburg-schwedti őrgrófé (18, 19. kat. számok), de itt kapott helyet mások mellett Leopold anhalt-dessaui herceg, valamint II. Rákóczi Ferenc mellképe is. A drezdai leltárakban feltüntetett portrék nagyobbik része feltehetően a legkorábbi drezdai évek termése. Jóllehet II. Ágost 1717-ben udvari festővé nevezte ki Mányokit, a későbbiekben nagyobb feladatokat már nem kapott. 1716-tól Drezdába jött, és vezető udvari festő lett a francia Louis de Silvestre, akinek portréstílusa az udvari arcképfestés egy újabb irányát képviselte.

20 Részben az ő tevékenysége által a drezdai portréfestésben módosultak a reprezentatív udvari portré hangsúlyai, fontosabb lett a mozgalmasabb, tetszetősebb kompozíció, a kellékek, képi kiegészítők szerepe. Mányoki visszafogott előadásmódja, egyszínű, sötét hátterei így hamarosan korszerűtlenné váltak az udvari ízlés számára. Csupán adatból is-