Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Harald Marx: „FELRAGYOGOTT A FESTŐMŰVÉSZET SZERENCSECSILLAGA" Festészet és mecenatúra Erős Ágost és III. Ágost Drezdájában

Zwinger, a Nimfák fürdője-pavilon. A mennyezeten Heinrich Christoph Fehling freskója: Herkules megkoronázza a szász-lengyel címert. A felvétel 1945. február 13. előtt készült fásainak sora ekkor kezdődött, s egészen a század második feléig folytatódott. Ennek kapcsán Louis de Silvestre, Alessandro Mauro, Giovanni Antonio Pellegrini, Giovanni Battista Grone, Stefano Torelli (1712-1780), Franz Karl Palkó (1724-1767),

17 Franz Anton Maulbertsch (1724-1796), Johann Benjamin Müller (17191789 előtt) és Adam Friedrich Oeser (1717-1799) nevét kell említenünk. Az egyházi megrendelés - amely a katolikus országokban a művészet és az alkotók számára gyakran vált fontos tényezővé - Szászországban csak marginális szerepet játszott. Itt még a templomokkal kapcsolatos nagy megrendelések is az udvari körökből származtak. Gondoljunk csak a 17. századból Johann Fink (1628-1675) mennyezetfreskójára a moritzburgi kastély kápolnájában, a 18. századi munkák közül a Hubertusburg-kastély Grone által kifestett kápolnájára, Stefano Torelli passióképeire a Taschenberg-palota kápolnájában (ma a drezdai székesegyházban), a drezdai Hofkirche festett díszeire vagy Johann Benjamin Müller mennyezetképére a Josephinenstift kápolnájában. A protestáns egyházközségek, valamint néhány lausitzi kolostor megbízásából létrejött ugyan egy-két mű, ám a szászországi festészet a 18. században alapvetően világi, nem pedig egyházi kötődésű.