Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Kalmár János: HATALMI HELYZET ÉS URALKODÓI UDVAR A 18. SZÁZAD ELEJI EURÓPÁBAN

VI. Károly császár udvartartásával ünnepélyesen bevonul Grácba 1728-ban, hogy Stájerország hercegeként fogadja az ottani rendek vazallusi hódolatát. Rézmetszet Wien, Österreichische Nationalbibliothek Az udvartartás tisztségviselői A 15. század végétől kezdve a Habsburg-udvar legfőbb tisztségviselője szintén a (császári) főudvarmester (Obersthofmeister) lesz, aki ott is az egész udvartartást irányítja. Közvetlenül alája tartozott a konyha- és az étekfogómester, továbbá az ezüstkamarás, aki a tányéro­kért, tálakért és az étkészletekért felelt, valamint az ud­vari prédikátor és az udvari kápolna káplánja. Szintén a főudvarmester volt illetékes a testőr- és a darabontgár­da, az udvari zenekar, az udvari könyvtár, az udvari tör­ténetírók, az udvari építészek, kertépítészek, az udvari színtársulat tagjai (akik közé költők, zeneszerzők, zené­szek, énekesek, táncosok, színpadmérnökök tartoztak), a különböző iparművészek (az aranyozok, az ezüst- és aranyművesek, a drágakőcsiszolók, a festők), de még az ottani orvosok, patikáriusok, felcserek, borbélyok tevé­kenységével kapcsolatos ügyekben is. A főudvarmester az udvartartás egészének irányításán kívül reprezentáci­ós és ceremoniális feladatot is ellátott: ünnepi alkalmak­kor az uralkodó kíséretében kellett megjelennie a nyil­vánosság előtt. Mint legmagasabb rangú tisztségviselő­nek, ura nevében neki kellett fogadnia a külföldi fejedel­meket. 51 A főkamarás (Oberstkämmerer) mindig az uralkodó kö­zelében tartózkodott, az ő dolga az volt, hogy a felség szellemi és testi ellátásáról gondoskodjék. Egy német udvari jogkönyv szerint olyan időpontokban is szabad bejárása volt hozzá, amikor az udvar többi tagja nem zavarhatta. 52 Ezért e hivatal viselője kifejezetten ke­gyencnek számított. A főkamarás kísérte a magas rangú vendégeket az uralkodói audienciára. Hozzá kellett fo­lyamodni a kihallgatás kieszközléséért, s rajta múlt, hogy részesül-e a kérvényező, s ha igen, mikor, ebben a kegyben. Valamennyi udvari hír és intrika ismerője is volt, mert az irányítása alá tartozó komornyikok (Kam­merdiener) feladatához az is hozzátartozott, hogy továb­bítsák mindazokat az információkat, amelyekhez hozzá­jutottak. Míg a kamarások (Kammerherr) az uralkodói reprezentáció szintjének emelésében játszottak szere­pet, a komornyikok közvetlenül a felség szolgálatára voltak rendelve. A főkamarási hivatal hatáskörébe tar­toztak az uralkodó orvosai, felcserei, patikusai, az ajtón­állók, a szállásmesterek, az öltöztetők, a lakájok, a szó­rakoztatási célból alkalmazott törpék. De a főkamarás volt az elöljárója a különböző uralkodói gyűjtemények felügyelőinek, az uralkodó megbízásából dolgozó festő­művészeknek, ékszerészeknek, pecsétmetszőknek, szobrászoknak és szabóknak. 53 A középkori udvartartás élén az udvari marsall állt. O volt akkor a hadra kelt fegyveresek parancsnoka is. A nemesség katonai szerepvesztése következtében és az udvar vándorlásának megszűnésével - melynek során a leglényegesebb szervezői feladatok hárultak rá - fontos feladatkörökről kellett lemondania. 1683-ban Bécsben még az őt addig megillető udvari igazságszolgáltatói jog­kört is nagyrészt az Osztrák Udvari Kancellária felügye­lete alá vonták. E méltóság kétségkívül veszített tehát egykori jelentőségéből. Ennek ellenére mint kvártély­mester, a marsall került elsőként érintkezésbe az udvar vendégeivel. E minőségében fontos feladata volt a követ­ségek és egyéb rangos személyek szertartás szerinti foga­dása. O várta a magas méltóságokat a város kapuja előtt, és ünnepélyes menetben kísérte őket a szállásukra. 54 A főistállómester (Ob er Stallmeister) számított a negye­dik főméltóság viselőjének. Hozzá tartozott a lovarda, a fegyvertár és a kocsiszín. Gondoskodni tartozott a lovak zabellátásáról, felügyelt a lószerszámkészítők, a patko­lókovácsok, a puskaművesek, a lódoktorok, valamint a kocsi- és gyaloghintó-készítők tevékenységére. Aláren­deltjei voltak a trombitások és az előlovasok. Ha az ural­kodó lóra ült, ő segítette a nyeregbe. Utazások alkalmá­val a főistállómester szállt be az uralkodó kocsijába, mint kísérője. Ilyenkor a főistállómestert illette meg az a

Next

/
Oldalképek
Tartalom