Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)
Kalmár János: HATALMI HELYZET ÉS URALKODÓI UDVAR A 18. SZÁZAD ELEJI EURÓPÁBAN
VI. Károly császár udvartartásával ünnepélyesen bevonul Grácba 1728-ban, hogy Stájerország hercegeként fogadja az ottani rendek vazallusi hódolatát. Rézmetszet Wien, Österreichische Nationalbibliothek Az udvartartás tisztségviselői A 15. század végétől kezdve a Habsburg-udvar legfőbb tisztségviselője szintén a (császári) főudvarmester (Obersthofmeister) lesz, aki ott is az egész udvartartást irányítja. Közvetlenül alája tartozott a konyha- és az étekfogómester, továbbá az ezüstkamarás, aki a tányérokért, tálakért és az étkészletekért felelt, valamint az udvari prédikátor és az udvari kápolna káplánja. Szintén a főudvarmester volt illetékes a testőr- és a darabontgárda, az udvari zenekar, az udvari könyvtár, az udvari történetírók, az udvari építészek, kertépítészek, az udvari színtársulat tagjai (akik közé költők, zeneszerzők, zenészek, énekesek, táncosok, színpadmérnökök tartoztak), a különböző iparművészek (az aranyozok, az ezüst- és aranyművesek, a drágakőcsiszolók, a festők), de még az ottani orvosok, patikáriusok, felcserek, borbélyok tevékenységével kapcsolatos ügyekben is. A főudvarmester az udvartartás egészének irányításán kívül reprezentációs és ceremoniális feladatot is ellátott: ünnepi alkalmakkor az uralkodó kíséretében kellett megjelennie a nyilvánosság előtt. Mint legmagasabb rangú tisztségviselőnek, ura nevében neki kellett fogadnia a külföldi fejedelmeket. 51 A főkamarás (Oberstkämmerer) mindig az uralkodó közelében tartózkodott, az ő dolga az volt, hogy a felség szellemi és testi ellátásáról gondoskodjék. Egy német udvari jogkönyv szerint olyan időpontokban is szabad bejárása volt hozzá, amikor az udvar többi tagja nem zavarhatta. 52 Ezért e hivatal viselője kifejezetten kegyencnek számított. A főkamarás kísérte a magas rangú vendégeket az uralkodói audienciára. Hozzá kellett folyamodni a kihallgatás kieszközléséért, s rajta múlt, hogy részesül-e a kérvényező, s ha igen, mikor, ebben a kegyben. Valamennyi udvari hír és intrika ismerője is volt, mert az irányítása alá tartozó komornyikok (Kammerdiener) feladatához az is hozzátartozott, hogy továbbítsák mindazokat az információkat, amelyekhez hozzájutottak. Míg a kamarások (Kammerherr) az uralkodói reprezentáció szintjének emelésében játszottak szerepet, a komornyikok közvetlenül a felség szolgálatára voltak rendelve. A főkamarási hivatal hatáskörébe tartoztak az uralkodó orvosai, felcserei, patikusai, az ajtónállók, a szállásmesterek, az öltöztetők, a lakájok, a szórakoztatási célból alkalmazott törpék. De a főkamarás volt az elöljárója a különböző uralkodói gyűjtemények felügyelőinek, az uralkodó megbízásából dolgozó festőművészeknek, ékszerészeknek, pecsétmetszőknek, szobrászoknak és szabóknak. 53 A középkori udvartartás élén az udvari marsall állt. O volt akkor a hadra kelt fegyveresek parancsnoka is. A nemesség katonai szerepvesztése következtében és az udvar vándorlásának megszűnésével - melynek során a leglényegesebb szervezői feladatok hárultak rá - fontos feladatkörökről kellett lemondania. 1683-ban Bécsben még az őt addig megillető udvari igazságszolgáltatói jogkört is nagyrészt az Osztrák Udvari Kancellária felügyelete alá vonták. E méltóság kétségkívül veszített tehát egykori jelentőségéből. Ennek ellenére mint kvártélymester, a marsall került elsőként érintkezésbe az udvar vendégeivel. E minőségében fontos feladata volt a követségek és egyéb rangos személyek szertartás szerinti fogadása. O várta a magas méltóságokat a város kapuja előtt, és ünnepélyes menetben kísérte őket a szállásukra. 54 A főistállómester (Ob er Stallmeister) számított a negyedik főméltóság viselőjének. Hozzá tartozott a lovarda, a fegyvertár és a kocsiszín. Gondoskodni tartozott a lovak zabellátásáról, felügyelt a lószerszámkészítők, a patkolókovácsok, a puskaművesek, a lódoktorok, valamint a kocsi- és gyaloghintó-készítők tevékenységére. Alárendeltjei voltak a trombitások és az előlovasok. Ha az uralkodó lóra ült, ő segítette a nyeregbe. Utazások alkalmával a főistállómester szállt be az uralkodó kocsijába, mint kísérője. Ilyenkor a főistállómestert illette meg az a
