Bakos Katalin szerk.: Szivárvány Áruház és Nagyvilág, Káldor László (1905–1963) és Gábor Pál (1913–1992) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
„Párhuzamos életrajzok:" Káldor László és Gábor Pál, két magyar reklámgrafikus 1933-1963
volt, s egyszersmint színes temperával vagy akvarellel előrajzolt illusztrációkkal látta el a nyomtatványokat. A nevével jelzett prospektusokon többször feltűnik Langer Klára, a nagyszerű reklámfotós neve. A gazdag és változatos belső gyakran egyszerű külső burkolatban jelent meg, a prospektusok vászonborítást vagy szürke műanyag kötést kaptak. Az idővel romló állagú, mai szemmel olcsó, közönséges anyagnak számító műanyag használata azonban akkoriban szimbolikus értékkel bírt: a technikai haladást jelképezte. A több nyelven kiadott Hungarotex Magazin és a velük együtt spirálfűzéssel készült nehézipari prospektusok színes, rajzos borítóval készültek. A könnyűipari - textil-, bőr- és élelmiszeripari - termékeket hirdető nyomtatványok mellett nagy számban jelentek meg prospektusok, árukatalógusok a nehézipari export számára, többek között a Nikex, a Ferunion és a Chemokomplex kiadásában. Különösen nagy grafikusi teljesítmény az egzakt ipari fotók könnyen érthető, látványos bemutatása a színes alányomás vagy egyéb oldaltagoló elemek, értelmező tipográfia, valamint a létesítmények színes, rajzolt ábrázolása segítségével. A borítókon, címlapokon is gyakran szerepelt látványos megoldás, a belsőben pedig egzakt ábrák, táblázatok, adatok. Káldor az oldalak változatos, de mindig jól áttekinthető tervezésének, a természethű gyárábrázolásnak és a vidám illusztrációnak is mestere volt. Az oldaltagoló színes alányomás geometriai formákat követett, gyakran lekerekítve, az európai reklámgrafikában elterjedt divatnak megfelelően. Technikai elemek halványan színezett fotójából igen rafinált hatást keltő „minták", hátterek, alányomások készültek. Gábor és Káldor kereskedelmi plakátjai is mind exportra készültek. A tárgyra koncentráló, színes, festői, realista ábrázolással hirdették a Tungsram (kat.sz.: G. 1.29.33. kép) és a Csepel (kat.sz.: K. I. 36., 39. kép) termékeit. Gábor Tungsram „F'-je elvontabb: a térben, erős rövidülésben ábrázolt neonsor a fekete háttérben absztrakt formát alkot (kat. sz.: G. I. 22., 51. kép). Káldor az Orion hőpalack plakátján (K. I. 43., 52. kép) a szinte világító, furcsa lila-piros kontrasztot, a nagy, intenzív színfoltokat is - önmagához hűen - vidám, animációs megoldáshoz használja fel. Plakátjainak egy csoportján Gábor következetesen használ szerkezetes rajzot, épít egy sajátos átmenetre síkbeliség és térbeliség között {Csehszlovákjátékkiállítás kat.sz. G. I. 33., 62. kép ; Hungarian Pencils, Ferunion kat.sz.: G. 1.31., 69. kép). Az ötvenes évek második felében párizsi óriásplakátjaínak egy része ugyanezt az elvet követi {OK; Fontenoy). Más óriásplakát-tervei {Danone, Taure, Vichy-StYorrey 9 és kinyomott plakátjai {Thé Éléphant, Arthur Martin) viszont közelednek azokhoz a francia, belga és svájci plakátművészetben ez idő tájt gyakori humoros megoldásokhoz, amelyeknek Káldor rajzai is rokonai. Gábor munkáit azonban Káldortól eltérően nem a vonalas rajz, hanem a rendkívül intenzív színű síkformák kombinációja jellemzi, és egy kissé mondénabb hangvétel, ami Magyarországon, a „dolgozó nép országában" lehetetlen lett volna. 20 Gábor külső kényszerként élte meg ezeknek a franciaországi kereskedelmi megbízásoknak a teljesítését, és úgy vélte, a tipográfiában talált ismét magára a hatvanas években. 1955—56-ban készült plakátjait viszont mindig fontos munkáknak tekintette, színes fotójukat megőrizte és felhasználta a pályáját összefoglaló publikációkban. 21 Gábornak a budapesti utcákon megjelenő plakátjai kiállításokat vagy más kulturális rendezvényeket hirdettek. A művész a hirdetett témából adódó dekoratív lehetőséget alakította át hatásos plakátgrafikává a Lengyel népművészeti kiállítás plakátján (kat.sz.: G. 1.16., 60. kép) - de ide kívánkozik a moszkvai felhasználásra készült, cirill— betűs Magyar iparművészeti kiállítás plakát is (kat.sz.: G. 1.23., 58. kép). Egy sor kulturális plakátja a tipografikus, emblematikus megoldás remeke (kat.sz.: G. 1.18., 21., 24., 25., 26., 32.). A fehér vagy fekete képmezőbe a klasszicizmus szigorával, középre zárva helyezte el az általa igen kedvelt filigrán talpasbetűből komponált feliratot, melyet egy-egy jelszerű elemmel egészített ki (metszetszerűen ábrázolt rajzoló kéz, ión oszlopfő, timpanonos homlokzat, filmszalag perforált sávja, lengyel címer). A plakátok hangsúlyozzák a kultúra emelkedett jellegét, a hagyományt, mégis modemek, pátosz- és didaktikamentesek, és a legszerényebb nyomdai kivitel mellett is - rossz papír, egyvagy kétszínnyomás - esztétikusak. A Plakátkiállítás (kat.sz.: G. 1.34., 64. kép) és az Ünnepi könyvhét (kat.sz.: G. 1.35., 63. kép) színes plakátja az ötvenes évek közepén egészen más hangot üt meg. Gábor ezekkel mintegy visszalép arra az útra, amit az 1948-as plakátkiállítás plakátja prognosztizált: egyszerű síkformák, erős színkontrasztok, lecsupaszított jelszerűség. Mindkét plakátra jellemző a síknak és a térnek az „op-artos" játéka. Van két kereskedelmi plakátja, melyek inkább illeszkednek ebbe a sorba, mint témabeli társaik közé. Tungsram-plakátjában a síkbeli formák átfordulása térbe animációs megoldással párosul (kat.sz. G. I.: 30., 32. kép). A Budapesti Helyiipari Vásárhoz készült plakátban valósította meg Gábor a legkövetkezetesebben a jelszerűség elvét (kat.sz.: G. I. 28.). A fehér alapon világító zölddel nyomott, a pozitív és negatív síkformák ütközésén alapuló betűembléma magában áll a művész egyidejű oeuvre-jében, és különösen társtalan a korabeli magyar tervezőgrafikában, de számos rokonát találhatjuk meg a nyugat-európai országok emblémát középpontba állító cégreklámjában. 1961 -ig kell várni, míg Pap Gábor folytatja ezt a kezdeményezést Magyarországon. Gábor Pál két emlékezetes munka, egy embléma és egy emblematikus betűsor formájában kamatoztatta kiemelkedő képességét a kifejező jelek alkotására. A Csemege bolthálózat 1954-ben tervezett, kosár-betű kombinációból álló emblémája évtizedekig használt jelképe volt a cégnek, többek között neonfeliratok formájában meghatározó eleme volt a budapesti városképnek. A Nagyvilág folyóirat címlapján a mai napig a Gábor Pál harmonikus antikváiból álló, 1956-ban készült betűsor látható (kat.sz.: G. II. 9. 85. kép). A két művész tevékenységében alig található olyan munka, mely szigorúan véve a szocreál szellemében fogant volna. Gábor Pálnak a ///. Országos Újítási kiállításhoz kinyomtatott plakátját 22 és Káldor sportplakát-tervét (kat.sz.: K. II. 4.) sorolhatjuk ide. A hivatalos elvárások kényszerének, a naturalista stílusú, festményszerű nyomtatványok készítésének mindketten ellenálltak, mert a kereskedelmi és a kulturális plakátok olyan területén mozogtak, és olyan eszközöket használtak, ami ezt lehetővé tette. Látszólag paradox módon Káldor éppen egy, a külkereskedelem számára készült plakátban közelít leginkább ama hangvételhez, ami a grafikában a szocialista realizmus-elv meghirdetésének következtében kialakult. A Ferunion számára készült, már említett Csepel motorkerékpár sokszínű offsetnyomással készült, a fatörzshöz támasztott motort a művész a színes fotó hűségével ábrázolta. A plakát mégis sikerre számíthatott külföldön, hiszen a színes, behízelgő, fotószerű ábrázolás az ötvenes évek reklámgrafikáinak egyik nemzetközileg elterjedt formai megoldása volt. 23 Az idealizált munkásfigurákat, a széles gesztusok retorikáját viszont egy Háztartási Bolt(kat.sz.: K. I. 38.) és egy nyereménybetétkönyv-plakátba (kat. sz.: K. I. 40.) ültette át Káldor de úgy, hogy hű maradt saját vonalas-rajz modorához. Gábor Pál a Dimitrov emlékkiállítás közvetlen politikai feladatát is távolságtartó stilizálással oldotta meg. A heroikus Dimitrov-portrét körbevágva helyezte el a képmezőben, és a rajz kékjével hangolta össze a szépen komponált felirat színét. 24 /7/tf/ra plakátján (kat.sz.: G. 1.19., 66. kép) látszólag eleget tett a fotószerű hűség feltételének, hiszen fia-
