Bakos Katalin szerk.: Szivárvány Áruház és Nagyvilág, Káldor László (1905–1963) és Gábor Pál (1913–1992) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)

„Párhuzamos életrajzok:" Káldor László és Gábor Pál, két magyar reklámgrafikus 1933-1963

képzéssel készültek, a harsány humor nyelvén (kat.sz.: K. I. 4-7.). Káldor egyéni pályáján belül is érvényesült a korszaknak az a jellemző vonása, hogy különböző stílusok éltek egymás mellett a tervezőgrafikában. Az újonnan elterjedt, a nemzetközi tendenciáknak megfelelő, „vágykeltő", azaz a közönség érzéseit megszólító hangvétel mellett még sokáig érvényesült a tárgyszerűbb, a modemizmus eszközeire építő grafikai felfogás. A funkcionalista plakátművészet két vezető személyisége, Bortnyik és Berény Róbert abban is irányadó szerepet játszott, hogy elsőként tértek át a festőibb, líraibb, illusztratívabb előadásmódra, de a harmincas évek végéig még egész sor fiatal folytatta, azt, amit ők kezdtek el eredetileg.

13 Gábor Pál említett strandjelenetet ábrázoló címlapja, Káldor és Nemes közös címlapja (kat.sz.: K. IV. 1., 6. kép) a két nagy mester stílusváltását követi. Káldor egyes munkáiban a stilizált folklorizmust is használja,

14 így reagálva a „nemzeti" jelleg hazai társadalmi hangulatot tükröző igényére, más munkáiban viszont még megőrzi a tárgyszerűbb szemléletmódot és a modernizmus formáit. Káldor a Divatcsarnok-kampányt is társsal együtt készítette: a plakátok és az újsághirdetések többségén a KOZMA-Káldor szignatúra szerepel, és a nyomda mindig Várnai Astoria. Ez a megoldás a reklámstúdió, -ügynökség formációra emlékeztet, ami nem elterjedt Magyarországon, ahol többnyire egyes művészek álltak szemben a megrendelővel, a céggel vagy annak reklámfőnökével. Az „ügynökség," amelyben Káldor dolgozott, nem is volt önálló, hanem valószínűleg a Divatcsarnok reklámirodájának tekinthető: Kozma Gyula egyes kiadványokon felelős kiadóként vagy „igazgatódként szerepel. Mégis, az együttműködés formája eltér a szokásos reklámfőnök kontra grafikus alaphelyzettől. A Divatcsarnok a háború után is igényt tartott Káldor munkájára, az államosításig használták a KOZMA-Káldor szignót és az Astoria nyomda is működött (kat.sz.: K. 1.20-22.). A hatvanas évek elején, mikor „megnyílt az új áruház a régi helyén," ismét Káldor villamosplakátjai vezették az utazóközönséget a modern stílusú üzletportálhoz (kat.sz.: K. I. 69.). Gábor Pál is készített ekkor egy plakátot a Divatcsarnoknak (kat. G. 1.27., 34. kép). A háború után. A negyvenes évek A második világháború után mindkét művész hamar komoly megbízásokhoz jutott. Sok művésztársukhoz hasonlóan új feladatot jelentettek számukra a társadalmi, politikai témájú plakátok. Ebben az időszakban ennek a műfajnak fontos szerep jutott a tömegkommunikációban: az újjáépítésre való mozgósításnak, a választási kampányoknak, az általános tájékoztatásnak és az egészségügyi felvilágosításnak szinte egyetlen fontos eszköze volt, mely mindenkihez automatikusan eljutott. A grafikusok maguk is tudatában voltak az új lehetőségeknek. 1948-ban nagy kiállítást rendeztek,

15 mely összefoglalta az első békeévek eredményeit, és ahol főleg tervek formájában mutatták be a plakátgrafikában rejlő művészi lehetőségeket. Reklámötletek mellett társadalmi témákat is felvonultattak, új szimbólumokat keresve az újjáépítés gondolatának és a háborúellenes érzéseknek a megfogalmazására. A művészi kifejezés formái közül meghatározó volt a Konecsni György által mára harmincas években kidolgozott plasztikusan modellált, neoklasszicistának nevezhető ábrázolásmód. A háború utáni években megerősödött Konecsni plakátművészetének egy jellegzetes sajátsága: a plakát metaforikus kifejezésmódjának megfelelő képzettársítások és az érzelmileg telített atmoszféra révén a szürrealizmus elemei vegyültek a nagyvonalú dekorativitással megformált kompozíciókba. Káldor és Gábor is követte egy-egy munkával ezt a meggyőző, hatásos példát. Mindketten részt vettek a Szociáldemokrata Párt választási kampányában. Káldor az Országot épít a Szociáldemokrata Párt szlogen megjelenítésére téglafal és vakolókanál színes, érzékletes ábrázolásával, tudatos szerkesztéssel alkotott képet (kat.sz.: K. 1.10., 24. kép). Gábor Pál Háborút vagy békét - válassz! Szociáldemokrata Párt feliratú plakátjának (kat.sz.: G. I. 4., 23. kép) fontos eleme a háttér végtelenbe vesző tere. Konecsni vezette be a magyar plakátművészetbe ezt az elemet mint a drámai főmotívum színpadát, s így ért el egyfajta, a metafizikus festészettel rokon hatást. Ez a perspektivikus rövidülést felerősítő tér Gábor plakátján felnagyítja és különösen kiemeli a kalapácsot tartó kezet és odavezeti tekintetünket a háttér háborút szimbolizáló kis figuráira. A parasztságot megszólító Szavazz szociáldemokratára, magadra szavazol! feliratú nyomtatvány a plasztikus modellálás eszközét populárisabb hangvételben használja fel (G. I. 5., 27. kép). Az 1945-ös, 1947-es választási kampányokban föltűnt több fotomontázzsal készült plakát. Elsősorban a Kommunista Pártnak dolgozó művészek alkalmazták ezt a megoldást, mely a két világháború közötti baloldali művészet kedvelt eszköze volt, és a szovjet avantgárd művészetre is emlékeztethette az értő közönséget. Káldor és Gábor a 3 éves terv hirdetésére tervezett egy-egy dinamikus, diagonális elrendezésű, vörös-fekete-fehér koloritú plakátot (K. 1.15. és G. 1.12., 28. és 25. kép). Káldor rajzolt néhány plakátot közérdekű témában lágy kontúrú, foltszerű formákkal, a stilizált figurák ismétlődéséből adódó ritmussal (kat.sz.: K. 1.14., 16., 18., 26. kép). Mindkét művész kapott megbízásokat kereskedelmi plakátok készítésére is. Gábor Pál mintegy átvette Berény Róbert 1920-as, 1930as évekbeli szerepét a Ruggyantaárugyárban. Nemcsak nagyszerű plakátokat készített a gyár termékeinek hirdetésére (Palma, Emergé, Laticel kat.sz.: G. I. 6., 9., 11-14., 41-43., 38. kép), hanem a gyár A kerék című belső magazinjához ő tervezte a címlapot elődjének igényességével.

16 Gábor 1946 és 1948 között készült kereskedelmi plakátjai a harmincas évek reklámjának tárgyszerű és emellett fantáziagazdag megoldásait követik {Magyar KülforgalmiRt. kat.sz.: G. I. 2. 46. kép; Palma-Okma sarok, talp... kat.sz.: G. I. 6., 41. kép; Eoskin kat.sz.: G. I. 7, 49. kép; Dékány brandy kat.sz.: G. I. 8., 44. kép). A? Emergé kerékpárgumi győz! című plakáton (kat.sz,: G. 1.9., 38. kép) jól megfigyelhető, mi maradt meg a korábbi időszak grafikai sajátságaiból, és milyen új elemek jelentkeztek. A dinamikusan ábrázolt kerékpárversenyző figura, a kezében tartott, a kompozícióból jól kiemelkedő kerékpárgumival, a hirdetett termékkel, követi a két világháború közötti blikkfang példáját. A visszafogottabb modellálás, az inkább síkszerű ábrázolás stilizáló absztraháláshoz vezet, ami az 1940-es években elterjedő Egyptienne betűtípussal együtt már egy új szemlélet jele. A raszteres offset nyomdatechnika is a testetlenebb síkszerűség felé tolja el a kompozíciót. A modern magyar plakátművészet alkotásaiban mindig érezhető volt egyfajta törekvés a „befejezett kép" felé - Gábor Pál műve ezzel szemben „grafikusabb", a kompozíció elemei szabadabban, mintegy kalligráfia-szerűen lebegnek a kép síkján. Ez az elmozdulás a síkszerűen, jelszerűen alkalmazott formák felé több későbbi plakátján még inkább kiteljesedett az ötvenes évek folyamán. Káldor László a Magyarországon a századelő óta népszerű, humoros, karikaturísztikus plakát hagyományát folytatta. A Legalább egy üveg Dreher sört! (kat.sz.: K. I. 11.) ma már szinte szimbóluma a háború utáni időszakban minden nehézség dacára győzedelmeskedő életkedvnek, az újrakezdésnek. Az ötlet olyan sokáig megőrizte népszerűségét, hogy a lottó megjelenésekor 1957-ben, ugyanezzel az ötlettel kinyomtatták a Legalább egy Lottó szelvényt! (kat.sz.: K. I. 50.).

17 Az elsőt több hasonlóan kedélyes sörplakát követte (kat. sz.: K. 1.12-13., 18. kép). A Divatcsarnok villamosplakátokat rendelt Káldortól, aki most is szellemes, a szlogenre rájátszó képi motívumokat