Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)
Az ő idejükben Siklós nem csak uradalmi, de uralmi központ is volt, olyannyira, hogy 1401-ben például itt tartották őrizetben Zsigmond királyt. És itt rendezték be udvarukat is, pompás gótikus várkastélyt formálva a Siklósiak — nyilván bumfordibb, kisebb — román stílusban épített erősségéből. A Garaiaknak 1482-ban szakadt magva. Ekkor Mátyás a fiának, Corvin Jánosnak adományozta a koronára visszaszállt birtokot. Corvin János halála után nem sokkal, újra csak királyi adományképpen, a Perényi családhoz került a vár és az uradalom, s az ő hatalmi központjukká lett — 1526-ban mindenesetre innen indult a mohácsi síkra Perényi Imre nádor özvegye, Kanizsai Dorottya, hogy jobbágyaival, háza-népével eltemesse a vesztett csata áldozatait. 1543-ban a törököké lett Siklós is. Ok 1686-ig birtokolták a várat és a vidéket, majd — kiűzésük után — ismét a korona javai közé számított Siklós, de csak rövid időre, mivelhogy a Rákóczi szabadságharc leverése után királyi adományképpen a Batthyány famíliáé lett, s ők bírták 1849-ig, amikoris Batthyány Lajosnak, az első független magyar kormány fejének „hűtlenségét" büntetve a dinasztia elkobozta a családtól. A gazdag történet több fényes korszakot is hozott Siklósnak. Emlékük ott van a vár és a palota falaiban, egyszer jól láthatóan, másszor eldugva, éppen csak kikutathatóan. A vár első urai által hátrahagyott emlékeket például igencsak keresni kell: a déli kastélyszárny pincéjében vannak azok a föltárt román-kori ablakok, amelyek biztosan az ő idejükhöz köthetők. Annál gazdagabb viszont a Garaiak által felépített palota emlékanyaga. Igaz, ennek egy jó részét az 1955-től 1960-ig tartott műemléki helyreállítás során építették vissza, sőt, rekonstruálták a régészeti leletként föltalált töredékekből - így született újra például Szakái Ernő kőrestaurátor-múvész keze alatt a gótikus palota zárterkélye. Mégis, gyönyörű és hiteles tanúi ezek az időknek: a palota gótikus stílusú kápolnája, függöny-ívvel záruló szép kő-mérműves ablakaival, s a benne fennmaradt freskókkal éppúgy, mint a már említett erkély. A teljes mű nagyságáról is fogalmat alkothatunk, ha szemügyre vesszük a vár kilométernyi hosszú falait és kiszámoljuk, hogy a védműveitől körített teljes terület hathektárnyi volt. Corvin János nem sokat mozdított Siklóson. Perényiék pedig nem annyira szépítették, inkább erődítették, hiszen látnivaló volt, hogy kemény idők jönnek hamarosan. Az ő művük például a mai várba bevezető kerek kapu-erőd, a Barbakán, s a hozzája vezető híd.Végül a Batthyányk barokk szellemiségű palotát építettek mindabból, ami a megelőző periódusokból a török uralom alatt megmaradt. Az ő nevükhöz fűződik a Barbakán barokk kapukerete és a palota negyedik szárnya. Szigetvárat Zsigmond király uralkodása alatt, 1420 körül kezdte építtetni a SZIGETVÁR környék akkori ura, Szigeti Osvald. Sokáig azonban nem maradt az övé: tőle a A vár és az emlékmű Garaiakhoz került, utánuk pedig az enyingi Török családé lett. Ennek a famíliának is rövidesen leáldozott azonban a napja, enyingi Török Bálint 1541-ben szultáni fogságba ment, birtokainak egy része a törökök által megszállott területre esett, más része a király birtokába. Ez utóbbi körbe tartozott a szigetvári vár is: 1543-tól királyi birtok, helyőrségét is a király adta. 1561-ben Zrínyi Miklós lett a kapitánya. Ami ez után következett - tudja mindenki: 1566 nyarán Szulejmán, a mohácsi csata győztese,Buda elfoglalója, a török birodalom törvényalkotó ura ismét hadba indult, és augusztus első napjaiban Szigetvár alá érkezett. Az ostrom augusztus 5.-étől szeptember 7.-éig tartott. Szeptember 7.-én Zrínyi Miklós, maradék katonáival kitört a fejükre gyújtott vár rommá lőtt épületéből és az ostromlók gyűrűjében lelte halálát. A győzelemnek azonban a török had sem örülhetett: a táborban - az erősbödő járvány következtében - meghalt Szulejmán is. A hódító török had birtokba vette Szigetvárt. A vár elrontott falait kitatarozták, sőt, tovább is építették a védműveket — közülük ma is megvannak a Szokoli
