Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)
után nagyszabású építkezésbe fogott nemzetségének a csata esztendejében épp kétszáz esztendeje bírt központjában, a családnak nevet is adó Nyírbátorban. Az új gótikus csarnoktemplomot a régi bátori plébánia mellett kezdték építeni, Szent György tiszteletére, legfölsőbb egyházi támogatással: Geréb László, Erdély püspöke a plébánia építése mellett a városban lakó ferences barátoknak is új kolostort és templomot létesítő vajdának a bátori hívek tizedeit is átengedte az építkezés céljára. Nagyszabású mű ez a nyírbátori templom. Belső tere egyetlen hatalmas csarnok, melyet a legszebb magyarországi gótikus hálóboltozat fed le; kőbordái a fal fél-pilléreiről indított, s legyező-szerűén szétterülő, térbe-bomló bordaív kötegekre támaszkodnak. A déli oldalon szinte ömlik befelé a fény az öt hatalmas kő-mérműves ablakon. Az északi fal tömör, azt csak a szentélyből nyíló sekrestye reneszánsz kő-keretes ajtaja töri át. Különösen szépek a templom reneszánsz stílusú részletei. Ezekkel István vajda halála után az unokaöccse, András ékesítette azt. Körükből a déli oldalon nyíló — ma a XVIII. században eléje épített előcsarnok által takart és oltalmazott — főkapu feliratos kő-kerete kíván említést, lévén a századforduló egyik legnemesebb arányú, legfinomabb megmunkálású építménydísze. E mellett a szentély két ékessége: a déli falba beépített hármas papi ülőfülke, és az északi falba mélyített szentségház említendő a reneszánsz részletek köréből. Külön csudája Nyírbátor református templomának, hogy tetőzetét mindenik évszázad megkímélte, s épségben adta tovább a következőnek. A hatalmas, magas tetőt így ma is az eredeti, gótikus ácsolat tartja! A templomból kijövet mulaszthatatlan kötelesség: szemügyre venni a mellette álló hatalmasan ácsolt fa harangtornyot. Ez 1640 körül épült, minden bizonnyal annak a nagy harangnak a hordozására, amelyet Wierd György eperjesi mester öntött a templom számára az iktári Bethlen család tagjainak, Bethlen Istvánnak, és fiának, Péternek a megbízásából. SONKÁD A sonkádi református templomról egészen biztosan tudnak egész Európában. A református templom 1999. január 28.-án ugyanis Párizsban a sonkádi templom kapta meg a frissen helyreállított, s példássá lett állapotában elismerést érdemlő műemlékek „Europa Nostra" díját az Európai Bizottságtól! A restaurálást az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és az Európai Unió Műemlékvédelmi Szervezete finanszírozta és az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ végezte. A templom kívül-belül megújult. Falai fehéren világítanak, tetejét piros cserép fedi, friss a barokk toronysisak bádogozása is. Belül is rendben van minden, hibátlanok a falak, és újult pompájában gyönyörködhet a betérő a szentélyt és a hajót befedő, virágosán kifestett, kazettás mennyezetben, a színes karzatban, a megújított padokban. A sonkádi templom egyhajós kő-épületét a XV. században, gótikus stílusban építtette a falut és a környékét akkoriban bíró Csaholyi család. Az épületet síkmennyezet födte, és zsindely borította. A szentély díszesebb volt: arra boltozat került, szép, szamárhát-íves ajtó szolgált a sekrestyébe, az északkeleti falban pedig faragott szentségtartó fülkét képeztek ki. A templom gazdagon faragott kapui a déli és a nyugati oldalon nyíltak. Világosságot a hajó a déli oldalán nyíló kő rácsos gótikus ablakokon át kapott. A reformáció szatmári térhódításakor Sonkád is az új hitre tért, s az új vallás hívei vették át templomát is. Az épület — mint a falu is — a XVII. században viszontagságokat szenvedett, a háborús eseményeik megrongálták. Helyreállítására az 1700-as évek közepén kerített sort a gyülekezet: akkor készítették ma is meglévő festett kazettás mennyezetét, szószékét, padjait. A tornyot az 1800-as évek legelején húzták föl a templom nyugati oldalán.
