Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)
Török dzsámi áll e közismert helyeken kívül a Baranya megyei Palkonyán is. A templom ma is a török-kori formáját őrzi. Kerek az alaprajza, félgömb-alakú kupola borítja, eredeti ablaknyílásai csúcsívekkel záródnak. Belsejében a falakhoz simuló félpillérek tartják a heveder-íveket, s látható két csúcsíves fülke is, szintén az eredeti templom maradványaképpen. A mecsetből két átépítéssel (1773 és 1819) formáltak katolikus templomot. A klasszicista templomtorony a Batthyány család által finanszírozott második átépítéskor került a templom mellé. A barokk főoltár eredetileg a pécsi székesegyházé volt, onnan került át Palkonyára. PÉCSVARAD A pécsváradi bencés apátság kétségkívül az egyik legrégebben alapított egyházi Bencés apátság, intézménye volt az országnak. Létrehívása Szent István művei közül való: 1015később vár ben történt meg az alapítása. Első apátja pedig a hagyomány szerint éppen az az Asztrik volt, aki - történelmi küldetésképpen - elhozta Szent István számára Rómából a Szilveszter pápa által küldött koronát. A mai pécsváradi vár bonyolult épület-halmaza, csudálatosképpen, ebből a korai időszakból is őriz részletet a falaiban! Ha a régi apátsági épülethez nem a mai udvar felől igyekszik valaki, hanem az út felől, a kiépített parkolóból a kis hídon áthaladva közelít a kapujához, jobbra pillantva, egész alacsonyan, szinte az árok mélyén, kövekből épített falat, s benne egy apró ablakot lát. E jelentéktelen maradvány az apátság legrégebbi része, mi több, az egyetlen olyan építmény, mely egészen biztosan Szent István idejéből való: azon a pici ablakon talán a szent király is kinézett valaha, erre jártában. Az apátsági ház másik kincsét e régi fallal átellenben, a kapu másik oldalán leljük: ott van a pécsváradi apátság korai román stílusú alsó temploma. Ezt altemplomnak is szokták néha nevezni, pedig nem az. Hanem alsó templom: az a tér, amelyben az apátság papjai a plébániai feladatot látták el, ahol a környékbeli nép hallgathatta a misét. (A felső templom elpusztult, sajnos, pedig bizonnyal ékesebb volt: az apátság királyi szállásához tartozott, ahol a királynak és családtagjainak szolgáltatták ki a szentségeket.) A tévedésben bizonnyal közrejátszik, hogy a megmaradt alsó templomnak meglehetősen alacsony a mennyezete, boltozását egy vaskos közép-pillér tartja. Az épségben megmaradt félköríves apszisban falfestés maradványai láthatók. A pécsváradi apátság a későbbi századokban tovább épült, védőfalakat és tornyokat kapott: több-szakaszú fejlődés eredményeképpen a XIII. századra a ma is látható külső-tornyos, sokszög-alaprajzú vár lett belőle, melynek impozáns öregtornya sok középkori részt őriz. Udvarán egy hatalmas, háromhajós templom alapfalait tárta fel a kutatás. A török időkben a várrá lett apátság lakatlan volt, rommá lett. A barokk korban ezért újjá kellett építeni: barokk kastély lett belőle. Pécsváradon hosszú ideje folyik az épületfeltárás és a műemléki rekonstrukció. Eredményük részint az apátság múzeumában szemlélhető meg, részint az apátság és a vár építményeiben. SIKLÓS Siklós vára — és körülötte Siklós városa — ideális helyszín volt, ha valaki jól védhető, A vár ugyanakkor a messzi környéket ellenőrzése alatt tartani képes helyet keresett erősségének és népének. A Villányi hegység és a Dráva-menti síkvidék találkozik itt, a siklósi domb azonban sem az egyiknek, sem a másiknak nem része, magában áll, jó védelmet biztosítva lakójának, és messzi kilátást a tágas környékre. Nem csoda, hogy már a rómaiak idején is lakott volt. És az maradt a honfoglalás után is, minden bizonnyal. írásos nyomát 1191-ben lelhetni létezésének, igaz, a nevét ekkor még Suklos-nak írták. Volt birtokosa is, természetesen, a Kán nembeli Siklósiak bírták, kihaltukkal pedig az épp akkortájt felemelkedő Garaiaké lett.
