Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)
NIKJLA Nikla legnevezetesb fia, Berzsenyi Dániel, harminckét esztendőt töltött ebben a A Berzsenyi kúria csendes somogyi községben: 1804-ben jött ide lakni, s itt élt egészen 1836-ban bekövetkezett haláláig. Itt kísérték a temetőbe is. Sírjára 1859-ben metszett obeliszket Gerenday Antal. Az 1811-ben, Berzsenyitől építtetett földszintes, középen rizalit-szerűen kiülő fa verandájú egykori kúriában pedig 1954 óta a költő emlékmúzeuma működik. Benne Berzsenyi használati tárgyai, dísztárgyai, és legfőképpen művei szemlélhetők meg. A ház előtt új Berzsenyi-portré - Ócsai Gábor faragta -, a ház mögött két hatalmas szelídgesztenye-fa. Mindkettő védett. Wesselényi Miklós és Döbrentei Gábor ültette őket el egykor, ittjártuk emlékére. SOMOGYVÁMOS Magányosan áll Somogyvámos határában hosszú ideje a XIII. század elején A Pusztatorony téglából épített Pusztatorony. Valaha templom volt mögötte, a templom körül pedig falu. A zaklatott századok azonban mindezt elsodorták, a falu üressé, rommá, majd semmivé lett, a templom beomlott, csak a tornya és néhány fala mered az égbe, panaszolván árvaságát. Az egykori templom a nyolcszög három oldalával záródó, kívülről támpillérekkel erősített szentéllyel bírt. A téglából épített torony alsó része négyszögletes, följebb, második emelete után, a csúcsíves ablakkal bíró felső szint nyolcszögletű. A tornyot fönt nyolcszögletű, falazott gúla fedi. A torony tégla-fala nemrégiben virító fehér vakolatot kapott, mely védeni volna hivatott az építményt. Az új „ruha" azonban egyelőre szokatlan csupán. SOMOGYVÁR Szent László király 1091 és 1095 között - az általa Franciaországból behívott A Szent Egyed bencés bencés szerzetesek számára - apátságot építtetett a somogyvári, úgynevezett apátság romjai Kupa-várhegyen. A templom és a monostor a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt, tiszta lombardiai román stílusban. Temploma háromhajós volt, három, félkörívvel záródó szentélye Keletre nézett, a nyugati homlokzaton két tornyot emeltek. Altemplomot nem építettek. Falait kőből és téglából falazták, a korban szokásos, díszes módon, úgynevezett halgerinc-falazással rakva. A padlót négyszögletű kőlapok borították. A mennyezetet nem boltozták: fagerendák tartották a vastag deszka-tetőt. A monostor, melyben a szerzetesek laktak, a templomtól északra feküdt. A templom és a monostor együttes területe: 2,5 hektár - impozáns létesítményt sejttet. Az apátság szerzeteseit a Saint Gilles-i apátság küldte Magyarországra. Valamennyien franciák voltak - mi több, az alapítás után még hosszú időkön át minden barátot Franciaországból küldtek ide, a Szent Egyed apátságba. A házat és a templomot hozzávetőlegesen 1533-ig használta a rend. Akkor azonban ide is elérkezett a török. Csapatai megostromolták, kifosztották és elpusztították az apátságot. A szerzetesek később sem tértek vissza. A pompás ház és a hatalmas templom az enyészeté lett. Az impozáns somogyvári romok azonban már a XIX. század elején felkeltették a kortársak érdeklődését: 1823-ban, majd 1824-28-ban Mátray Gábor, 1885-ben Gerecze Péter folytatott ásatásokat itt. A szakszerű feltárást 1972 és 1990 között Bakay Kornél végezte. Ma az általa tisztázott és megóvott alapfalak láthatók az apátság helyén, valamint az egykori kolostorudvar kerengőjének egy rekonstruált részlete, az Észak-nyugati sarokban. A valaha-volt apátság eredeti töredékei, faragott díszei a kaposvári múzeumban, és a budapesti Magyar Nemzeti Galéria kőtárában vannak.
