Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)
De tudható-e vajon, hogy Werbőczy hol írta meg ezt a törvénykönyvet? Igen. Alsópetényben, egy kis nógrádi faluban, 1511 és 1514 között. A faluba visszavonult nagyúr itteni munkálkodásának emlékezetét egy — immár kétszáz esztendős - emlékkő őrzi az alsópetényi templomkertben. Az egyszerű, leginkább a korabeli ízlés szerint faragott síremlékekre hasonlító emlékművet Gyurcsányné, született Blaskovics Terézia állíttatta, 1791-ben (megújították 1933-ban). A katolikus templom, amelynek kertjében az emlékkő látható, a XV. században épült. 1721-ben, mint akkoriban sok más régi egyházat, megújították, barokk stílusúvá alakították, és önálló harangtoronnyal egészítették ki. A falu másik műemléke a Prónay kastély. Ezt eredetileg a falut birtokló (és a Werbőczy emlékkövét is állíttató) Gyurcsány család építtette 1750 körül. Az egyszerű, földszintes barokk kastély később lett a Prónay családé. A falu a XX. században még egyszer történelmi szerepet vitt: itt, a Prónay kastélyban őrizte az AVH Mindszenty József esztergomi érseket, s innen szabadították ki őt a közeli Rétságon állomásozó páncélos alakulat katonái 1956-ban. MÁTRAVEREBÉLY A szentkúti remete barlang és a Nagyboldogasszony plébánia Mátraverebély plébániatemploma is azok közé a hazai épületek közé tartozik, amelyeken minden kor változtatott — hol rombolt, hol javított — valamit. Az első plébániát 1210 körül építették. Ez kicsi, egyhajós épület volt, így nemsokára nagyobbítani kellett: a XIII. és a XIV. század fordulóján e célból kereszthajót építettek hozzá, és megnagyobbították a hosszházat is. Am újabb száz esztendő múltán ez is kevésnek bizonyult. Ezért a XIV. század végén a régi egyházat széltében is megnagyobbítva — háromhajós csarnoktemplommá alakították. A mai Nagyboldogasszony plébániát egy — barokk stílusú — átépítés, valamint egy szakszerű műemléki feltárás és helyreállítás alakította mai formájára. A barokk-kori átépítésre a török időben bekövetkezett romlás miatt volt szükség: akkor ugyanis az elhanyagolt templom tetőzete és gótikus boltozata beszakadt. Az új mesterek, mint akkortájt szokásban volt, nem bíbelődtek a régi formák helyreállításával, hanem a maguk által ismert legmodernebb technikát alkalmazva csehsüveg-boltozással fedték le a templomteret. A műemléki kutatás és helyreállítás — 1961 és 1963 között — nem rontotta le ezt a barokk-kori kiegészítést, hanem a régi, gótikus borda-indításokat kibontva és bemutatva, meghagyta azt. A mai Nagyboldogasszony plébániának, természetesen, nem ezek a boltívmaradványok az egyetlen gótikus részletei. A templom fő szentélyében szépen faragott gótikus ülőfülkéket látni, a szentélyekben megmaradtak a halhólyagmérműves gótikus ablakok, látható a nagyon szép reneszánsz szószék, a sekrestyében pedig egy bekarcolt ,,óra-számlapot" szemlélhetni meg. Mátraverebély fölött, négy kilométernyire, a Szent László hasadékvölgyben van egy forrás, melyet Szentkútnak neveznek. Híres búcsújáró hely ez, melynek kegytemplomát ma is a ferences rend szerzetesei gondozzák. A Szentkútnak nevezett forrásból induló patak fölött, a homokkőből való hegyoldalban századok óta remetebarlang látható. Ennek egy része középkori, a hagyomány szerint nem sokkal a tartárjárás előtt vájták ki a sziklából, más helyiségei a XVIII. században készültek.Az összesen tíz térből álló komplexumban két kápolna volt, a többi a Szent Antal rendi remeték lakásául szolgált.
