Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)
életet, s innen járt be - legtöbbször gyalogszerrel - a sátoraljaújhelyi megyei levéltárba, ahol dolgozott. A ház romlását a két Kazinczy halála okozta. Pusztulása után, 1873-ban, a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezte az emlékcsarnok létesítését a helyén. Az építményt a kor legnagyobb építésze,Ybl Miklós tervezte. VIZSOLY Mintha növekvő fa, vagy eleven lény volna, olyan a vizsolyi templom. Kertjébe A református templom lépve először egy apró, félköríves apszis tűnik szemünkbe. Teteje csonka kúpot formáz, falát csúcsíves vakárkádok tagolják. Tengelyében, a legvégén nyitották ki az egyetlen ablakot. Mögötte nyeregtetővel födött kis összekötő építmény kuporog. Ennek is van ablaka, kicsi, lőrés-szerű, alig ereszt világot a házba, pedig délre néz. Utána hirtelen fölmagasodik az újabb épületrész fala. Ennek három az ablaka, s van a déli falán egy ajtó is, mely fönt kereken zárul, s három egyszerű taggal szűkül a (befalazott) nyílásáig. A románkori kapu után egy támasztófalat kell megkerülni, hogy meglássuk az építmény legnagyobb, legkésőbben épült hajóját. Ez a XIV. században létesült, gótikus. Előtte nem sokkal utóbb, még a XIV. században három-szintes tornyot építettek, melynek legfölső emeletén igazi gótikus ablaka van, a lejjebb nyílók még keskenyek, lőrés-szerűek. A templom bejárata a torony aljában nyílik. A másik kettőt - a már szóba hozott román-korit és az említetlen hagyott gótikus déli kaput - befalazták. A torony-aljból a templom belsejébe lépve kitetszik: a kint még háromrészesnek tűnő épület voltaképpen két templom. A régebbi — a XIII. századi építésű — részhez három tag tartozik: az apszis, a szentély négyzetes hosszabbítása és a harmadik épületrész, a hajó. Az újabbat ehhez a régihez építették hozzá, a XIV. században, amikor Vizsoly jelentős királyi birtok volt, s jelentős szerepet vitt az északi irányú kereskedelmi forgalom lebonyolításában. Ennek a növekedésnek és az emelkedő gazdagságnak a jele: a vizsolyi templom gazdag festészeti dísze. A falképek legrégibb csoportja az apszist díszíti. Boltozatának közepén Krisztusfej sejlik, a falon a születés történetét mondja el egy rajzosán megvalósított ciklus (keletkezését a XIII. századra teszi a kutatás). Freskó díszítette a szentély utáni oromfalat is. Ez 1270-1280 körüli keletkezésű, a tárgya pedig Krisztus mennybemenetele. A XIV. századi bővítő szerepű átépítést új falképek megalkotása követte. Ez időből származnak a románkori diadalív belső ívére festett medalionok — bennük szokás szerint szentek és próféták képeivel — és ekkortájt festettek új képeket a hajók falaira is. Ezek a művek nem egyszerre keletkeztek. Mindenesetre a különböző periódusokban, újabb, s újabb megrendelésekre falképek sorát kapta a templom: a szentély diadalívére Jézus születésének történetéből vette jelenetek — Angyali üdvözlet, Vizitáció, Királyok imádása és Bemutatás a templomban — kerültek. Az északi falra jutott Szent Kristóf ábrázolása, vele szemben látható Szent György küzdelme a sárkánnyal. Később a Szent László legenda jelenetei kerültek föl, ugyancsak az északi falra (ennek két jelenete maradt meg - keletkezésüket 1370 és 1391 közé teszi a kutatás). A legenda alatt ismét Krisztus életéből vett jeleneteket látni, nem messze pedig egy Köpenyes Mária-ábrázolást. Vizsolyról szólva végül meg kell említeni a falu másik nevezetességét. A templommal szemben állt a Mágóchy család kúriája, amelyben az elözvegyült Mágóchy Gáspárné és második férje, Rákóczi Zsigmond egri várkapitány védelme alatt Mantskovits Bálint kinyomtatta a Károli Gáspár gönci lelkész — és segítői — által magyar nyelvre fordított Bibliát. Hatalmas könyv lett a máig Vizsolyi Bibliá-nak hívott munka: 2413 oldalra nyomták, a súlya mintegy hat kilogramm. 800 példány készült belőle, ebből még ma is megvan ötvenkettő — huszonnégy az országban, a többi szerte a világban. (Hasonmását 1981-ben újra kiadták.)
