Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
8 Miró előtt Dali után Az empordài táj, Cadaqués partjai, vagy a figueresi Színház-Múzeum közös motívuma volt e művészeknek, akik az egyediség hangsúlyozásával alkották meg az univerzálist, s az egyes helyszínek mikrokozmoszát makrokozmosszá tágították. Ezeknek a mestereknek a munkásságával lehet Katalóniában legjobban bemutatni azokat az utakat, amelyek a ráció és az őrület között fennálló szüntelen párbeszédben találkoznak. Ebből a szemszögből nézve a kiállítás célkitűzése az, hogy egyetlen egészet alkosson, amelyben az egység és sokféleség túlmutatnak az időrendiség szempontjain. Ez a megközelítés egyúttal egybefoglalja a művészetet a történelemmel. A katalán „Modernisme" (Modernizmus) és Noucentisme, nem csupán ikonográfiái divatokat jelző stílusok, hanem egész Katalóniára kiterjedő eszmeáramlatok, s egy szilárdan gyökerező kulturális és politikai meggyőződést valló társadalom kifejeződései. A Modernizmus, amelyet e kiállításon Antoni Gaudí, Ramon Casas, Santiago Rusinol, Francesc Gimeno, Anglada Camarasa, Pablo Picasso, Isidre Nonell és Joaquim Mir képviselnek, nem csupán az építészek és festők látásmódjából fakadt, hanem egész Katalónia népének törekvését fejezte ki, akik saját identitásukat keresve saját kultúrát igyekeztek kialakítani a századforduló Európájában és Spanyolországában. A katalán Modernizmus olyan korai, Katalóniában megjelenő folyóiratok publikációihoz kötődik, mint az 1 879-ben induló Diari Catalá (Katalán Napló), az 1881-es L'Avenç (Haladás), vagy a Valenti Almirall által 1886-ban megjelentetett El Catalanisme (A Katalanizmus), illetve kapcsolódik a Katalán Liga 1 887-es megalakulásához, és legfőképpen az 1 888-as Barcelonában megrendezett Világkiállításhoz. Ez az „expo" az új építészet példáinak egész sorával gazdagította a várost; tervezőik, közöttük Gaudí, strukAntoni Gaudí A Sagrada Família főhajójának nagy ablaka. Évszám nélkül ANTONI GAUDÍ Reus, 1852 - Barcelona, 1926 Gaudí kazánkészítő apja mellett nőtt fel, ezért gyermekkora óta otthonosan mozgott az ipar világában. Ez az érdeklődése, a természet megfigyelésének szeretetével párosulva, haláláig elkísérte őt. 1873-ban kezdte meg tanulmányait a tartományi építészeti főiskolán, s mindig jobban izgatták az építészet gyakorlati problémái, semmint annak elméleti aspektusai. Kezdő építészi munkái közül különösen jelentős a barcelonai Ciutadella parkja vízesésének általa elkészített része. Első fontos műve a barcelonai Casa Vicens (Vicens-ház] volt (1883-1888), egy keramikusművész nyaralója, amelynek számos részlete tanúskodik Gaudí intenzív munkabírásáról. Gaudí igen korán kapcsolatba került a Güell családdal. Eusebi Güell jeles katalán műpáríoló volt, aki tökéletesen megbízott a művészben, s megadta neki a kibontakozásához szükséges szabadságot és anyagi eszközöket is. A család számára készült munkái közül rendkívül fontosak a Güell Pavilonok (1884-1887), a Güell Palota (1886-1888), a Güell Pincék (1895-1901), a Güell Kripta (1898-1908) és a Güell Park (1900-1914). A Gaudí által emelt egyéb emblematikus épületek közé tartozik a Teréziánus
