Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
88 Miró előtt Dali után ben hozzájárult a katalán művészet fejlődéséhez. Az 1967-ben általa alapított EINA formatervezői iskolában előadássorozatokat tartott a szín védelmében és az általa alkalmazott eljárásokról. „Alapvetően színnel definiálom a teret. Tér-fogalmam a síkok és színtömegek közötti geometrikus viszonylatokon alapul. Viszonylag lapos tér ez, amely többnyire nem falat, inkább nyílást képez, olyan tér, amelyen a tekintet áthatolhat. A szín a mű vizuális bőrfelülete: egyidejűleg egyesítő és szétválasztó tényező. A kifejezés különböző módokon keletkezhet a festészetben: a téma, a forma, a rajz, a szín vagy az anyag révén. En elsősorban a színre összpontosítom figyelmemet. Azt akarom, hogy a színek közötti viszonyok váljanak kifejező erejűekké. Két másik aspektus is jelen van műveimben, noha kisebb mértékben. A forma világossága hozzájárul ahhoz, hogy a térbeli viszonyok világosabbá váljanak, míg a rajz a belső ritmust szilárdítja meg, illetve vázlatként mozgást kölcsönöz a műnek. Az anyag érzékennyé teszi a felületet. Ami a tárgyat, a legnehezebb momentumot illeti, ez vagy megjelenik a műben, vagy nem. A tárgy gyakran foglalkoztat engem festményeimben: hogy van-e kifejezett tárgyuk, vagy kifejezetten lemondanak-e bármiféle tárgyról. Mindkettővel próbálkoztam, s úgy találtam, hogy még a legszabadabb művekben is, amelyeknek, úgy tűnik, semmiféle tárgyuk sincs, még ezekben is jelen van egy szinte teljesen tudattalan asszociáció aközött, amin éppen dolgozunk, és valamely dolog vagy eszme között, amely azt támogatja, és ez irányt mutat a mű minimális olvashatóságához." Noha Joan Hernández Pijuan ugyancsak programszerű módon közelített az informalizmushoz, művészete az 1970-es években világosan expresszionista és gesztus-jellegű volt, amely a festészet felől kérdezett rá a festészetre. Introspektiv természete ennek a komplex folyamatnak az elemzésére ösztönözte őt. Az 1970-es évek közepén és végén korábbi stílusa fokozatosan lehatárolódott, s megszabadult minden fölöslegestől, avégett, hogy jobban hangsúlyozhassa a festmény terét, mint egy absztrakt tájképet, amelybe felismerhető tárgyakat - üvegeket, tojást, almát, ollót - ültet. Maria Teresa Blanch műkritikus [Significació Humana i Pictôrica en els Paisatges d'Hernández Pijuan, Galéria Joan Prats, Barcelona 1979) olyan folyamatot lát ebben, amely egyfajta festői redukcionizmushoz vezet: „Pijuan saját ikonológiáját egy másik tárgycsoport »relációs« funkciói közül válogatja össze, ami jobban kötődik az alkotói folyamat fokozatos konceptualizálódásához, s közelebb áll a festészet céljához. Itt ALBERT RÀFOLS- CASAMADA Barcelona, 1923 Ràfols-Casamada 1942-ben építészetet kezdett tanulni, ám ezt csakhamar abbahagyta, hogy teljes mértékben a festészetnek szentelhesse magát. Korai munkái figuratív és sematikus struktúrájúak voltak (1945), erőteljes mediterrán gyökerekkel. 1947-ben a Maillol Kör tagja lett, amely a barcelonai Francia Intézethez kötődött, és amely a katalán kultúra és avantgárd művészet menedékhelyének számított. Itt gyakran találkozott Joaquim Sunyerrel és Josep M. de Sucréval. 1950-ben a Maillol Kör ösztöndíjával Párizsba ment tanulni, ahol megismerkedett Picasso, Braque és Matisse munkáival. 1958-ban a Capellades városa körüli táj ihletéséből kiindulva festményei egyre absztraktabbakká váltak. 1962-ben kezdte meg oktatói tevékenységét az Elísava Iskolában, s néhány évvel később, 1967-től az Eina Iskola vezető személyiségévé vált. Ez a tevékenység jól tükrözte széleskörű érdeklődését, amely nem csupán festőként, hanem költőként, formatervezőként, előadóként és műkritikusként is megnyilatkozásra késztette őt. Művészi tevékenysége is számos területre terjedt ki, a kerámiától a festett üvegig. Ràfols-Casamada az idők során számos díjat és kitüntetést kapott, így a spanyol kormány Képzőművészeti Nemzeti Díját 1980-ban, Katalónia Autonóm Kormányától a Creu de Saint Jordit (Szent Györg^kereszt) 1983- ban, s a francia kormány Chevalier de l'Ordre des Arts et des lettres (A művészet és irodalom rendjének lovagja) kitüntetését 1985-ben.
